Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízháztartási vizsgálat
kell venni. Amikor a víz visszatartása a cél, a levezető csatornákat le kell zárni, hogy a bennük tározódó vizet a talajba szivárogtatva a helyszínen hasznosítani tudjuk. A heves záporokból vagy hosszabb esőzésekből keletkező lefolyó vizek hasznosítására már régóta gondoltak. A nagy történelmi kultúrák sok ilyen létesítményt hagytak ma is használható állapotban korunkra. Hazánkban is létesültek már régen olyan halastavak, melyek a tavaszi lefolyó vízmennyiséget tartják vissza, hogy mesterséges haltenyésztésre hasznosítsák. A halastó is a csapadékos időszakok vizét tározza, mert a nyári hónapokban a tavak párolgását, szivárgását a kis vízhozamú vízfolyások pótolni is alig tudják. Nemegyszer a tóvízszint fokozatos süllyedésével, a tárolt vízkészlet csökkenésével kell számolnunk. Más mezőgazdasági célból is lehet száraz időszakok vízszükségletét tározással fedezni ha a nedves időszakban bőven van hóolvadásből vagy esőzésből lefolyó víz. Ezeknek a vizeknek a tározásával, amikor a természetes csapadékból, s a talajban tározódott vízmennyiségből a növény már nem tudja kielégíteni vízigényét, mesterséges úton, öntözéssel pótoljuk a növény vízszükségletét. Távozási lehetőségeink: a holt medrek, a síkvidéki, a dombvidéki és a hegyvidéki tározó RT Öntözővíz tározására hazai viszonyaink között sok helyen jó eredménnyel hasznosítják a folyók szabályozása után üresen maradt és árvédelmi töltésekkel lezárt holt medreket. Alföldi viszonyaink között ezen túlmenően csak síkvidéki tározók jöhetnek szóba. A víztározási célból töltéssel körülvett sík területet lehetőleg vízátnemeresztő talajon jelölik ki. Az átlag két méteres töltésekkel körülzárt terepen másfél méter magasságú vízréteget tudunk gazdaságosan tartalékolni. A síkvidéki tározók létesítése általában csak szükségmegoldás, mert a viszonylag vékony rétegű, víztározás nagy veszteséggel jár. A párolgási veszteség is mintegy 50 cm-t tehet ki. A gazdaságosabb megoldás érdekében haltenyésztésre is berendezett tározók alsó 50 cm-es vízrétege a halállomány miatt nem hasznosítható. így, ha a tenyészidőben nincs utánpótlás, a másfél méteres víz tározása esetén csak 50 cm az a vízoszlop, amelynek hasznosítására számítani lehet. A dombvidéki tározók kedvezőbb tározási föltételeket biztosítanak. Nagy esésű völgyekben a völgyfenékben futó patak medrét egy-egy völgyzáró gáttal elzárva a patakot megduzzaszthatjuk. így a vízfolyás csapadékos időszakban levonuló árhullámaiból viszonylag kisebb területen nagyobb vízmennyiséget tározhatunk. A dombvidéki tározók méretei nem túlságosan nagyok, ezért a mezőgazdasági üzem keretei között is sok esetben indokolt lehet építésük. A^heciyvidéki tározók lényegesen nagyobb vízmennyiség tározására alkalmasak. Magas hegyvonulatok szűk völgytorokjait magas völgyzáró gáttal elzárva, igen mély és nagy tömegű víz tározására van itt lehetőség. Folyóink vízhozamának legnagyobb részét — a határokon kívülről érkezőnek mintegy 96%-át — a határon belüli tározásból ki kell zárni. Hegyvidéki tározásra alkalmas lehetőségeink nincsenek. Síkvidéki tározással pedig a vízfolyásokban található vízkészlet sok évi átlagának csak 6%-át lehetne hasznosítani. Jobb kihasználási lehetőség mutatkozik a határon belüli területről eredő vízkészletek tározására, mert völgyzárógátas dombvidéki tározók segítségével a hazai eredetű vízkészletek sok évi átlagának 16%-a tározással hasznosítható volna. 59
