Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízháztartási vizsgálat
így az már nem halad tovább. Az összes visszatartott víz- mennyiség a talaj természetes víztartó képessége, vízkapacitása (VK). A vízkapacitásig beázott talajban a víz még nem föltétlenül tölt be minden pórust. A víz mellett levegőt is találhatunk a hézagokban. Ez a 21. ábra. Változó kötöttségű talajok pórustérfogatát levegőtérfogat, amit ilyenkor kitöltő levegő - víz arány, vízkapacitásig telített és találunk a talajban, a talaj mi- hoit vízig kiszáradt állapotban (17) nimális levegőkapacitása (LK). A víztartó képesség határáig telítődött talajból a növények gyökerei korlátozott mennyiségű vizet vehetnek föl, s azt testükbe beépíthetik vagy elpárologtathatják. A holt víz mennyiségét meghaladó vízmennyiség a hasznos víz (DV). A természetes szerkezetű, különböző kötöttségű talajok térfogatmegoszlását jól mutatja a Mados vizsgálatai alapján szerkesztett 21. ábra (17). A talaj térfogatát 60—40% között szilárd váz tölti ki, a fennmaradó 40—60 %-ot levegő és víz. A vízkapacitásig telítődött talajból bizonyos kötöttség esetén már kiszorul a levegő. A 21. ábra a vízkapacitásig telített, és a holt vízig kiszáradt talajok eseteit tünteti fel — a kötöttséget Ay-al, a talaj Kuron-íé\e higroszkóposságával jellemezve. A gyökérrétegben tározódó víz a termesztés szempontjából rendkívül fontos. Két csapadék között a növény ebből a készletből él. Mennyisége azonban korlátozott s csak kedvező csapadékutánpótlás esetén elegendő ahhoz, hogy kielégítse a növény vízigényét. Viszonylag nagyobb vízmennyiséget tároznak a talajnak azok a rétegei, amelyeknek pórusaiból a levegő kiszorul, és a teljes pórustérfogatot víz tölti ki. Az állandó levegőhiány miatt azonban a gyökerek ide már nem hatolnak le. Ezek a rétegek — mint mondjuk — a talajvízzel telítettek. A talajvíz jelszíne fölött a kapilláris méretű hézagokban még egy vékony rétegből a kapilláris feszültségi erők hatására fölemelkedő vizek minden levegőt kiszorítanak. Ez a zárt kapilláris réteg. A zárt kapilláris réteg felett a kisebb méretű kapilláris hézagok vízemelő hatása még érvényesül, de a nagyobb pórusokban a víz mellett már levegő is található. Ez a nyílt kapilláris réteg. A kapilláris rétegek pórusaiban összefüggő vízszálak vannak, s ezek lenyúlnak a talajvíz színéig. így a növények vízfölvétele biztosítva van, merta párolgás okozta készletcsökkenés esetén a kapilláris víz a talajvízből pótlódhat. A 22. ábra Zunker nyomán (73) szemlélteti a talajszemcsék között elhelyezkedő és különféle mozgástörvények hatása alatt álló vizeket. A nyílt kapilláris rétegben a talajvízből fölszívódó vizek jobban kitöltik a pórusokat vízzel, mint fölötte, ahová az alulról utánpótlódó vizek nem jutnak el. A vízkapacitásig telített talaj nedvességtartalma tehát mindaddig, míg a kapilláris vizek hatása nem érvényesül, a talajtól függő állandó érték. Ez a minimális vízkapacitás. Amint a kapilláris vizek hatása érvényesül, a vízka- pacitásnyi víztartalom fokozatosan nő, és a zárt kapilláris réteg határán eléri a tel- jes pórustérfogatot kitöltő nedvességértéket. A különféle talajokban — a talaj- szemcsék összetételének megfelelően — más-más lévén a pórusméretek nagysága, 56
