Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízháztartási vizsgálat
párolgó vízmennyiség. Az elpárolgó víz mennyisége is szoros kapcsolatban van a növényzettel, mert a talajközeli rétegben a párolgás függ a fölötte élő növényállománytól, ill. a növények között kialakuló mikroklímától. A csupasz talajfelszínről elpárolgó vízmennyiség is függ a talaj színétől, a talaj szerkezeti állapotától, a talaj tömődöttségétől. A kérdés összetettsége miatt jelentkező nehézségek kiküszöbölése érdekében a vízháztartási vizsgálatokban a párolgás és párologtatás elkülönített értékelése, mérése helyett szívesebben használjuk a növények teljes vízfogyasztását képviselő vízfogyasztási együtthatót (az evapotranszspirációt). A vízfogyasztási együttható értéke magában foglalja mind a növény által elpárologtatott, mind a felületekről elpárolgó vízmennyiséget a nettó termésegységre vonatkoztatva. Értéke kísérleti úton közvetlenül meghatározható. Tekintettel azonban arra, hogy a tenyészedény-kísérletekben észlelt összpárolgási adatok a kisméretű kísérlet hibáival terheltek, ezek csak összehasonlításra alkalmasak. Közvetlen fölhasználásuk és a nagyüzemi viszonyokra való alkalmazásuk nem indokolt. Valóságos értékeinek meghatározása éppen a vízháztartási vizsgálat segítségével lehetséges. Mindebből következik, hogy vízháztartási vizsgálatainkban a párolgási tag az, amelyik a legnehezebben meghatározható. Amilyen mértékben nő azonban a rendelkezésre álló vízkészletek jó hasznosításának jelentősége az üzemek víz- gazdálkodásában, olyan mértékben a párolgási tag is nagyobb jelentőséget kap. Ezzel előrehalad azoknak a tapasztalati adatoknak gyűjtése és földolgozása, amelyek a növények által elpárologtatott és a felületekről elpárolgott vízmennyiség — az evapotranszspiráció — pontosabb számbavételét lehetővé teszik. TÁROZÁS A természetes vízháztartásban a tározódásnak fontos szerepe van. A csapadék ill. az elfolyási és párolgási tagok értéke időszakonként, idényenként, évjáratonként változik. A vízháztartási egyensúlyban ezért időnként eltolódások lehetnek, a bevétel vagy a kiadás megnő. Az eltolódás azonban csak ideiglenes. A szabályosan ismétlődő egyenlőtlenségeket a természet kötött határok között átmeneti tározódással önmaga is kiegyenlíti. A még el nem folyt, párolgott vagy el nem párologtatott víz tározódhat a felszín alatt és a felszín fölött. FELSZÍN ALATTI TÁROZÓDÁS A talaj felszíne alatt tározódó víz jellegétől függően különféle mozgástörvények hatása alatt áll. A holt víz (HV) folyékony halmazállapotban gyakorlatilag mozdulatlan, mert a talaj olyan erővel köti magához, hogy sem a gravitációs erő, sem a gyökerek szívó erejének hatására nem mozog. Nevét is onnan kapta, hogy a termesztésben hasznosíthatatlan, a növények nem tudják fölvenni. Ha a talaj beázik, a víz egy része a mélyebb rétegek felé szivárog, a gravitációs erő hatására mozog. A víz más részét azonbap a talajszemcsék adhéziós vonzása és az apró pórusokban föllépő kapilláris feszültségek visszatartják, s 55
