Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízháztartási vizsgálat
sebb víz folyik a mederben. Több víz folyik, ha a vízállást az áradó időszakban észlelték, mintha ugyanazokat a vízállási értéket apadó időszakban észleltük volna. A mezőgazdasági üzem vízgazdálkodási tevékenységében elegendő a területén áthaladó vízfolyások vízhozamát olyan pontossággal ismerni, amely a viszonylag kis vízszinesés különbségekből adódó javításokat figyelmen kívül hagyja. Csatornák, mesterséges medrek esetében a helyzet fordított. Nem az ismert mederben folyó vízhozamot keressük, hanem a szállítandó vízmennyiségnek megfelelő medernagyságot kell meghatározni. Olyan medret kell építeni, melyben a szükséges vízmennyiség vezetéséhez az adott esésviszonyok között elegendő átfolyási szelvényméret van. A csatornáknak a mederszelvényét tervezzük, és a mederben előforduló sebességeket számítjuk. A csatorna esését úgy választjuk, hogy a csatornában előálló vízsebesség sem hordaléktermelést, sem hordaléklerakást ne okozzon. A TALAJVÍZ Vízháztartási egységünkbe a felszín alatt a talajvizek érkeznek, illetőleg távoznak. A talajvíz a talajban az első vízzáró réteg fölött helyezkedik el, és a gravitációs erő hatására mozog. Nem minden talajban levő víz mozog a gravitációs erő hatására. Az egyes talajszemcséket közvetlenül fedő vékony vízréteg — a higroszlwpos víz — a legjobban van kötve. Ezt a vizet a növények sem tudják felszívni. Á higroszlwpos víz vékony rétegén kívül az egyes talajszemcséken még hártyavíz, tapadó vízburok helyezkedik el. A hártyavizet adhéziós erők kötik a talajszemcséhez, de csak olyan mértékben, hogy a növények föl tudják venni. Az egyes talajszemcsék között a különböző méretű pórusokban van a kapilláris erők hatása alatt álló függő víz is. A szemcsék között a viz légbuborékokat is közrezár. A fölsorolt kötött vizek a talajban oldalirányban sem mozognak, legalábbis nem annyira, hogy üzemi méretű vízháztartási vizsgálatainkban ezt a mozgást figyelembe kellene venni. Együttesen — megkülönböztetésül a talajban gravitációs erő hatására mozgó vizektől — talajnedvességnek nevezzük őket. Az a víz, amelyet a különböző erők a talajszemcsék pórusai között nem tartanak vissza, mindaddig szivárog lefelé, míg el nem éri a legfelső vízzáró réteget. A legfelső vízzáró réteg fölött összegyűlve kitölti a talaj pórusait, tározódik, vagy lassan oldalirányban mozog. Ez a talajvíz, melyet nyílt gödrökben, kutakban is észlelhetünk. A talajyízszin alatt a pórusokban, üregekben levő víz nem áll a kapilláris erők hatása alatt (1. 22. ábra). A vízháztartási egységbe befolyó, illetőleg az abból távozó vízmennyiségek szempontjából minket csak a talajvíz érdekel, mert ez tud jelentős mértékben a talajfelszín alatt áramlani. A talajvíz mozgását általánosságban ugyanazok a törvények jellemzik, mint a felszínen mozgó vizeket. Lényeges különbség csupán annyi, hogy a talaj- szemcsék közötti kisméretű hézagokban mozgó víznek erős ellenállást kell le- küzdenie. A vízrészecskék és a talaj között föllépő súrlódás igen nagy felületen jelentkezik, s ez a vízmozgás sebességét erősen korlátozza. A gravitációs erő hatására a mozgás akkor indul meg, ha az egyik helyen magasabb a talajvíz, mint a másikon, vagy ha két azonos 'magasságú hely között nyomáskülönbség alakul ki. A talajvízszin esése, amely egyben a nyomáskülönbségeket is jellemzi, hozza létre a talajvíz áramlását. 47
