Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízháztartási vizsgálat
10. ábra. Kanyarulatok jellegzetes szakaszai (42) vonalát, de nem metszi, hanem a második kanyarban újra a meder homorú partjához simul. Azt a helyet, ahol a sodorvonal legjobban megközelíti a középvonalat, surflexiós szakasznak nevezzük (10. ábra). A meder alakját jól lehet jellemezni rétegvonalakkal is. A rétegvonalak összekötik az azonos magasságú mederfenékpontokat. Ott, ahol a kanyarokban mély fenékrészek alakulnak ki, a rétegvonalak önmagukban záródnak. A meder ilyen szakaszát üstnek nevezzük. Az üstök a kanyarulatokban mindig a homorú oldalon keletkeznek, és csatlakoznak egymáshoz. Ha a kanyarulat túlságosan kis sugarú, tehát természetéhez képest hirtelen fordul a folyó, akkor a gázlónál mindkét part közelében a két kanyar üstjeihez csatlakozó mélyebb mederfenék-részeket találunk. A középvonalban viszont a hordaléklerakódás miatt a meder feltüremlik, zátony keletkezik. Az előbbi esetet jó gázlónak nevezzük, a második eset rossz gázlónak minősül (9. és 10. ábra). Ugyanis az átmeneti mederszakaszban, ahol a kis mélységek miatt amúgy is nehéz a hajózás, és ahol az egyik kanyarulat mély üstjéből át kellene hajózni a másik kanyar ellenkező oldalon levő üstjébe, a meder közepén zátony áll a hajó útjában. Ez a hajózást erősen veszélyezteti. Ezeknek a zátonyoknak a kiküszöbölése a folyószabályozás feladata. A sík vidéken folyó vízfolyások sok kanyarulatot alakítanak ki. A kanyarulatban a víz állandóan bontja a homorú partot, s építi a domborul. Ez a vízfolyás elfajulásához vezet. A kanyarokat mesterségesen is át lehet vágni, előfordul azonban, hogy a folyó árvízkor maga szakítja át a kanyarulatát. A régi kanyaroknak megfelelő mederrészek így kikapcsolódnak a víz vezetéséből. Ezeket a kikapcsolt vagy kikapcsolódott mederrészeket morotváknak. holt ágaknak nevezzük. Kis- és középvizek esetén a folyó az átvágásban folyik. Árvíz esetén előfordulhat, hogy aholt ágak vizet kapnak, és megtelnek az árvíz vizével. Az árvíz erősen hordalékos vize így fokozatosan feltölti a mélyedéseket. A folyó szabályozásakor a holt ágakat töltéssel elzárják, és így a továbbiak során már nem kap élő vizet (8. ábra). Azokon a folyószakaszokon, amelyekben általános és nagyméretű a hordaléklerakás, gyakran találkozunk a függő medrü szelvényekkel (9. ábra). Itt a vízfolyás a saját maga által hozott és lerakott hordalékkúp tetején, mintegy a környező terep fölött folyik, és állandóan árvízzel veszélyezteti környékét. A folyónak vannak olyan szakaszai, ahol a mederben általában csak a középvizek folynak le. Árvízkor a víz kilép a medréből, és a környező területen, a völgyben, a terepen vonul le. A vízfolyásokat helyszínrajzzal és hossz-szelvénnyel ábrázolhatjuk. A helyszínrajzban föl kell tüntetni a sodorvonalat, középvonalat, a partéleket, a töltések helyét, a műtárgyakat (10. ábra). A hossz-szelvényben föl kell tüntetni a fenékvonalat, a két partvonalat és a töltések koronáját is. A folyók hossz-szelvényének fölrakását a torkolati szelvénnyel kezdjük. így a hossz-szelvényen a víz jobbról balra folyik. Ennek megfelelően a jobb partot teljes vonallal, a bal partot 41 11. ábra. Gázlók helyszínrajza (42)
