Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízháztartási vizsgálat
háztartás bevételét alkotó vizek mennyisége a lehulló csapadékkal egyenlő, melynek sok évi átlaga 620 mm/év = 1840 m’/mp = 58 km3/év. Az ország területén lehulló csapadékból 160 m’/mp = 5,3 km3/év vízmennyiség folyik el, tehát az összes csapadéknak csupán 10%-a. Magyarország területén 1680 m3/mp = 52,7 km3/év vízmennyiséget a növények párologtatnak el, vagy más úton párolog el. Az ország hasznosításra alkalmas vízbevétele — sok évi átlagban — 3780 m3/mp = 120 km3/évre tehető, melynek! 96%-a [folyóink vízgyűjtő területének országhatáron túli részéből származik. Természetes,1 nogy ennek a vízkészletnek teljes hasznosítása még gazdaságos megoldások esetében sem volna lehetséges, mert az országon átfolyó vizek használatát és az érdekelt államok közötti arányos elosztását nemzetközi megállapodások szabályozzák (81). Az említett adatok sok évi átlagos vízkészlettel számoltak. Évenként a valóságos vízkészlet e körül az átlagérték körül állandóan ingadozik. A vízhasznosítás kezdeti szakaszában annak a vízkészletnek van jelentősége, mely a vízfolyások medrében aszályos időben is lefolyik. Ez az ún, kisvízi vízkészlet, mely egyben az ingadozó hasznosítható vízkészlet alsó határa. Erre mintegy 98—100% valószínűséggel lehet számítani. Az ország kisvízi vízkészlete, vagyis az országból aszályos időben is távozó vízmennyiség elég tetemes: 920 m3/mp. Ez azonban 99 %-ig a határainkon kívüli területekről származik, és jórészt néhány folyóban található. A Duna, Tisza és a Dráva szállítja a kisvízi vízkészlet 87 %-át. Az ország területéről származó és elfolyó kisvízi vízkészlet csak mintegy 6 m3/mp-re tehető. A kisvízi yízkészletet meghaladó és folyóinkban lefolyó további hatalmas vízmennyiségek hasznosítása csak {ározással lehetséges, mert hasznosításukra akkor volna szükség, amikor az aszály miatt úgysincs elég víz a mederben. Az ismertetett vízfolyás-típusok: állandó vízfolyások.Equ időszakban sem száradnak ki, bennük állandóan folyik víz. Vannak azonban olyan medrek, amelyek csak időszakosan vezetnek vizet, hóolvadás vagy nagyobb csapadék alkalmával. Ezek a lorrensek. Hazánkban kevés van belőlük. Száraz éghajlati viszonyok között, ahol viszonylag kevés eső esik, de az nagy hevességű záporokban hull le, gyakoriak. Átmenet a vadpatak, mely nem szárad ugyan ki egy időszakban sem, a száraz időszakban azonban annyira csökken a benne folyó vízmennyiség, hogy nagyobb eső alkalmával vagy hóolvadáskor annak százszorosát vagy annál is többet szállíthatja. A mederben szállított vízmennyiség ingadozása tehát igen nagy. A vízfolyásokat megkülönböztetjük a szerint is, hogy milyen sebességgel folyik a víz a mederben. A víz sebessége ugyanis különböző jellegű munkák elvégzésének lehet energiaforrása. A nagy sebességű vízfolyásra a liordaléktermelés a jellemző. Az ilyen vízfolyást felsői szakasz jellegűnek minősítjük. A nagy sebességű víz állandóan mélyíti a medret, és nemcsak a talaj felszínéről magával hozott hordalékot szállítja tovább, hanem a mederből származó és onnan termelt hordalékot is magával viszi. A folyó esésének csökkenésével a víz sebessége is mérséklődik, a mederben folyó víz veszít mozgási energiájából. így a hordaléknak azt a részét, amelyet már nem tud mozgatni, lerakja. Minél nagyobb a sebesség csökkenése, annál több hordalékot rak le. így keletkeznek a hegyvidékből síkságra ki folyó vízfolyások hordalékkúpjai. A lerakott hordalékon szétterül a vízfolyás, több ágra szakadozik. Nehezen lehet egy főmedret fenntartani, mert a hordaléklerakodás zátonyképződést, mederfeltöltődést okoz. A folyónak azt a szakaszát, ahol már hordalékot nem termel, és az odaszállított hordalékot lerakja, alsó szakasz jellegűnek minősítjük. A felső és alsó szakaszok között vannak a folyónak olyan szakaszai is, ahol a sebesség még elegendő ahhoz, hogy valamelyes hordaléktermelést kifejtsen, ugyanakkor azonban ezt a hordalékot a közelben le is rakja. Megtaláljuk a vízfolyásnak azokat a váltakozó mederszakaszait, amelyekre hol a lerakodás, hol a hordaléktermelés a jellemző. Ezen a középső szakaszon a hordaléktermelés és hordaléklerakás egyensúlyban van. Az ilyen, általában kanyargós vízfolyásokat 3!)
