Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízháztartási vizsgálat
AZ ESŐ HEVESSÉGE Az egyes esők értékelésében igen fontos jellemző az eső hevessége (intenzitása). Az eső hevessége azt fejezi ki, hogy az időegység alatt hány mm csapadék hullott le. Mértékegységként a mm/órát vagy a mm/percet használjuk. Hevességük alapján az esőket három csoportba sorolhatjuk: 1. Csendes eső, hevessége kisebb, mint 0,1 mm/perc. 2. Zápor, hevessége 0,1 —0,5 mm/perc között változhat. 3. Felhőszakadás, hevessége nagyobb 0,5 mm/perc értéknél. Minél nagyobb az eső hevessége, általában annál rövidebb az időtartama, és kisebb a hatásterülete, egyben annál kisebb a gyakorisága. A kis hevességű esők sokkal nagyobb területre esnek, hosszabb ideig tartanak, és előfordulásuk is gyakoribb. Jelöljük az eső időtartamát T-vel, a csapadék magasságát h-val és az eső hevességét (intenzitását) i-vel kapjuk, hogy: A kapott érték azt a hevességet jelenti, mellyel a mért csapadékösszeg, a jelölt időtartamon belül egyenletes hevességgel hullott volna. Általában azonban az esők hevessége az eső időtartama alatt változó. És ezért értéke sem állandó, hanem az eső tartama alatt változik. Egy t időpontban az éppen érvényes hevességet az d h (3) differenciálhányados adja meg. Az eső változó hevessége és a lehullott csapadék összmagassága közti függvénykapcsolatot ennek megfelelően a T h = j i át (4) o egyenlet fejezi ki (42). Vizsgálataink szempontjából igen lényeges, hogy az érintett területen milyen kapcsolat van az esők időtartama, hevessége és a lehullott összes csapadék között. A nagy esőkből keletkezhetnek ugyanis a kárt okozó árvizek vagy belvizek, ezek okozhatnak nagymértékű talaj elsodrást stb. Ha védekezni akarunk a nagy esők által okozott károk ellen, akkor ismernünk kell az imént említett függvénykapcsolatot, és a védekezés* érdekében létesítendő művek méretezését ennek megfelelően kell elvégezni. Az eső hevessége és időtartama közötti függvénykapcsolat jellemzésére általánosan alkalmazható egyenletet először az olasz Montanari dolgozta ki. Ezt az egyenletet . ,. . ...... éghajlati (klimatikus) valószínüséqi fügq4. ábra. Az éghajlati valószínűségi ' ■' ' ■'J függvény ábrázolása logaritmikus be- vénynek nevezte (42). osztású tengelykeresztben (42) Az éghajlati valószínűségi függvény meg34
