Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízháztartási vizsgálat
szerkesztése érdekében ki kell választani a rendelkezésre álló közeli meteorológiai állomás adathalmazából a különböző időtartam-kategóriához tartozó legnagyobb csapadékösz- szegű értékeket. Ha a 4. ábrán bemutatott tengelykereszt vízszintes tengelyén az eső időtartamát, a függőleges tengelyén pedig a lehullott csapadék meny- nyiségét jelöljük, és a tengelyeket logaritmikus beosztással látjuk el, akkor azt találjuk, hogy különböző időtartamú és csapadékmagasságú esők adatpárjait a tengelykeresztben felrakva, a kapott pontok közé könnyen fektethető egy kiegyenlítő egyenes. Ez a tapasztalat azt mutatja, hogy a csapadékmagasság és a csapadék időtartama között nagy hevességű záporok esetében logaritmikus összefüggés áll fenn, mely a következőképpen írható: log h = log ö + n log T (5) A log a, a kiegyenlítő egyenes által a függőleges tengelyből kivágott hossz, n az egyenes irány- tangense. A logaritmikus alakról az exponenciális alakra áttérve, a függvény a következő formában is fölírható: /1 = a Tn (6) Ez az éghajlati valószínűségi függvénynek az általános alakja. Az n értéke mindig kisebb, mint 1. Ha az egyenlet mindkét oldalát elosztjuk T-vel, az eső időtartamával, akkor azt kapjuk, hogy i = a Tn~l = a Tm (7) A 7. egyenlet a csapadék intenzitása és időtartama közötti függvénykapcsolatot jellemzi. Magyar viszonyok között először Bacsó végzett -— főleg nagy hevességű kis területen lehullott záporokra vonatkozó — hasonló vizsgálatokat (2), és az előbb 6. ábra. Változó gyakoriságú esők csapadék- mennyiségének és hevességének változása az eső időtartamának függvényében Budapesten (2) 5. ábra. A csapadék mennyiségének és hevességének vál tozása az eső időtartamának függvényében 3* - 9 35
