Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízrendezés
3. A debreceni löszhóton a vízviszonyok javítása érdekében elsősorban agrotechnikai beavatkozásra van szükség. 4. A Berettyó és Körösök táján a belvizek tározása és hasznosítása, valamint a talajok vízvezető és víztározó képességének növelése — kémiai talajjavítással — legyen a cél. 5. A békés—Csanádi löszháton a talajvízmozgás szabályozására, a felfakadó vizekből időnként előálló vízkárok elhárítására kell törekedni. 6. A Mátra—Bükkalja és a hevesi homokhát táján a talajvédelem és a lefolyó vizek tározása és hasznosítása vár megoldásra. 7. A Sajó—Hernád és Bodrog völgyeinek tájain a sáncolás, és esetenként az alagcsövezés indokolt. 8. A gödöllői dombvidéken a talajvédelem és vízfolyások szabályozása sürget. 9. A Duna—-Tisza közi homokháton a sós vizek elvezetése, a homokdombok szétterítésével egyenlő talajvízmélység biztosítása, a vízzáró rétegek áttörése vezethet a felhalmozódott sós talajok javulásához. 10. A tolnai és dunaföldvári löszháton a talajvédelmi feladatok sürgetőek. Ez a patakszabályozásokkal egybekötve az egész Dél-Dunántúlra is általánosítható. 11. A Hanság, Kisbalaton, Nagyberek és más láptalajokon a talajvízszint szabályozása teszi lehetővé a mezőgazdasági hasznosítást. A vízrendezés célja Kreybig szerint is, a helyi adottságoktól függően egészen változó. A vízrendezésbe vonandó terület — a termelés színvonalától függően — kiterjedhet a teljes mezőgazdasági területre. A TÁBLÁS ÍTÁS, AZ ÚTHÁLÓZAT KIALAKÍTÁSA A TÁBLA Táblának nevezzük a mezőgazdasági üzem mesterséges vagy természetes határokkal meghatározott állandó területrészét, amelyet a termesztés során egységes kezelésben részesítünk. A táblát általában teljes kiterjedésében azonos módon hasznosítjuk. Természetesen egymás mellett több tábla is kezelhető azonos módon, ha azok egy vetésforgószakaszhoz, tömbhöz tartoznak. Kivételesen fordulhat csak elő, hogy egy táblán többféle növényt termesztünk. A táblákat az újonnan alakuló nagyüzemben ki kell alakítani. A régi nagyüzemekben is szükségessé válhat a terület átrendezése, új táblahatárok kijelölése. A táblahatárok megtervezését, új táblák kialakítását táblásításnak nevezzük. A táblásítás célja az, hogy a termesztéstechnikai és üzemszervezési megfontolások alapján az üzem területét olyan egységekre bontsa, amelyeken a korszerű agrotechnika, növényvédelem, talajerőgazdálkodás gazdaságosan megvaló- lítható. A táblák vízgazdálkodási szempontból is egységesek legyenek. Valamely terület vízgazdálkodása akkor egységes, ha a talaj fizikai tulajdonságai, a vízlefolyás viszonyai, a talajvíz mélysége és a terület vízellátottsága azonosak. A lehulló csapadék beszivárgását és a víz lefolyását erősen befolyásolják a terület domborzati viszonyai. Ezért vízgazdálkodási szempontból csak közel azonos lejtésű területek nevezhetők egységesnek. A vízellátottság tekintetében a csapadék nem okozhat eltérést. Figyelembe kell vennünk, vannak-e olyan területrészek, amelyeknek öntözővízzel való ellátása nem oldható meg azonos módon. A változó adottságok megbontanák az egységes vízgazdálkodás lehetőségét, s ezzel a táblán belüli egységes munka feltételeit. 150
