Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Belvízvédelem
A vízháztartási vizsgálat szempontjából a két terület szorosan összefügg. A talajba nem szivárgó vizek a magas részekről lefolyva veszélyeztetik a mélyfekvésű területek mezőgazdasági termelését. Azt a területet, ahonnan a víz egy mélyvonal felé folyik, öblözetnek nevezzük. Az öblözetet mint vízháztartási egységet a régi szóhasználat két külön részre osztotta. Belvízártérnek nevezték azt a területet, ahol az összegyülekezett felszíni vizek közvetlen károkat okoztak, külvízártérnék, ahonnan a vizek lefolytak ugyan a belvízártérre, de nem veszélyeztették vízkárok a mezőgazdasági termelést.'"K két részterületet egyszerűen határolták el. A vizek lefolyását akadályozó árvédelmi töltések koronájára fektetett sík alatt levő terület volt a belvízártér, a fölötte levő a külvízártér (43). A belvízmentesítés lényegében a múlt század végén, e század elején már megtörtént. Az ármentesítő és belvízrendező társulatok a munkák költségeit csupán a belvízártér károsított termelői érdekeltségétől szedték be ártéri járulék formájában. Emiatt volt indokolt az öblözeten belül különbséget tenni belvízártér és külvízártér között. A belvízmentesítés nagy feladatokat rótt elődeinkre, és ebben a munkában is messzemenően megállták helyüket. A munka nagyságának jellemzésére néhány adatot sorolunk fel. A belvízgyűjtő terület Magyarországon összesen 41 000 km2; ennek 4/s része a Tisza völgyében, 1/5-e a Duna völgyében van. A vízgyűjtő terület a terep alakulásától függően öblözetekre bontható. A belvízmentesítésre szoruló öblözet száma a Duna völgyében 51, a Tisza völgyében 156, összesen tehát 207. A Duna völgyében a belvízöblözetek 60%-ában szivattyús átemeléssel vezetik a vizet a Dunába. Az öblözeteknek 30%-át úgy építették ki, hogy a víz nyílt csatornában, szabad folyással, gravitációs úton folyik a Dunába. (Az öblözetek 10%-a még kiépítetlen, belvíz- rendezés nem történt.) A Tisza völgyében az öblözetek 42 %-a szivattyútelepes, 45%-a csak gravitációs csatornahálózattal rendelkezik és 13 %-a még kiépítetlen. A Tisza völgyében a szivattyús öblözetek nagy részében megvan a gravitációs vízlevezetés lehetősége is. Ez azt jelenti, hogy a Tisza vagy a Körös alacsony vízállása esetén a belvizek gépi átemelés nélkül is bevezethetők a befogadóba. A 41 000 km2 vízgyűjtő területnek csak egy részét, 22 000 km2-t veszélyezteti a belvíz. A belvízrendezés során eddig mintegy 25 000 km hosszú csatornahálózat épült, amelyből 5000 km főcsatorna, 20 000 km mellékcsatorna. Ez a csatornahossz az egyenlítő hosszának » több mint a fele. A belvíztől mentesített területen a csatornasűrűség nem azonos. Egyes belvizöblözetekben km2-enként 110 m, másokban 1370 m belvízcsatorna épült ki. Országos átlagban 610 m belvíz- csatorna jut 1 km2 öblözet-területre. A víznek az árvédelmi töltésekkel lezárt befogadókba történő átemelése, illetőleg bevezetése céljából 195 szivattyútelep és 225 db árvédelmi zsilip épült. A 195 szivattyútelep összesen 326 m3/sec vizet szállít; ennyi vizet tudnak állandó szivattyútelepeink — szükség esetén — a befogadókba átemelni. A levezető csatornahálózatot az a vízhozam jellemzi, amit a mentesített területről le tud vezetni. A belvízöblözetek csatornahálózatának fajlagos vízszállítóképessége jelenleg 5—60 1/sec, km2 között változik. A gravitációs rendszerek mind a Tisza, mind a Duna völgyében 19, a szivattyútelepek a Tisza völgyében 15, a Duna völgyében 24 1/sec, km2 átlagos fajlagos vízszállításra épültek ki. g A felsorolt számok jól bizonyítják azt a hatalmas munkát, amelyet elődeink végeztek azért, hogy a felszínen összegyűlő és ott sokáig pangó csapadékvíz által veszélyeztetett mezőgazdasági termelést a belvízjárta területeken is lehetővé tegyék. • A munkák eredményeképpen már-már úgy látszott, hogy az a hatalmas kezdeményezés, mely Széchenyi István nevéhez fűződik, befejezéséhez közeledik. 118
