Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Belvízvédelem
Az 1940—42. évek alatt bekövetkezett belvízkárok azonban igazolták, hogy a meglevő berendezések nem túlméretezettek, sőt az időszakonként bekövetkező nagy mennyiségű belvizek levezetését képtelenek időben ellátni. így kezdődtek el a belvízvédelem fejlesztésére vonatkozó további tervek és építkezések, melyek még a mai napig sem fejeződtek be. A mezőgazdaságunk szerkezetében történt lényeges változások azonban szükségessé teszik, hogy a belvízvédekezés során kialakult eddigi szemléletünket az új helyzetnek megfelelően értékeljük. a belvízmentesítés célkitűzései Mint már említettük, a belvízmentesítésnek az volt a célja, hogy az összegyülekező felszíni vizeket minél előbb a befogadóba vezesse, és a belvíztől mentesített területeket a mezőgazdasági termelésre alkalmassá tegye. Ez a törekvés ilyen egyszerű megfogalmazásban természetes volt mindaddig, amíg az öblö- zetek belvízárterében, illetőleg külvízárterében más-más érdekeltek folytatták a mezőgazdasági termelést. Az új mezőgazdasági nagyüzemek méretei azonban ma már megközelítik az öblözetekét. Külvízártér, belvízártér ugyanahhoz a mezőgazdasági üzemhez tartozik. Egy-egy öblözetben még kedvezőtlen esetben is csak néhány mező- gazdasági nagyüzem érdekeinek összeegyeztetésére van szükség. Emellett ma már nemcsak az a cél, hogy az összegyülekezett és így a termelésben kárt okozó vizeket valamilyen módon mielőbb bevezessük a befogadó medrébe. Bármennyire elősegítjük is — jobb agrotechnikával — a lehulló csapadék hasznosulását, bármennyire igyekszünk is a termést nagyobb szerves- és műtrágya-adagokkal, a megfelelő növényfajták megválasztásával növelni, egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy éghajlatunk alatt a nagy terméseket a vízhiány korlátozza. A termelés színvonalának emelése során új feladatként jelentkezik a vízgyűjtő területre lehulló csapadék helyszíni visszatartása. Üj agrotechnikai és kultúrtechnikai eljárások segítségével az eddiginél jóval nagyobb mértékben kell törekedni a természetes csapadék jobb hasznosítására. Meg kell akadályozni, hogy olyan hasznos víztömeg folyjék el az öblözetből, amelyre más időszakban nagy szükség volna. Az új viszonyok között a belvízvédelem korlátozóit célkitűzései kehiéit u-vizoazdál- koUás összetett tevékenységét inruj/ihnn fnylnln nltnUínns vízrendezés kerül előtérbe._ Árvizek gyors elvezetése helyett a rendelkezésre álló csapadék jobb hasznosítására, visszatartására, tározására van szükség. Ilyen értelemben külön fejezetben kell foglalkoznunk a vízrendezéssel. Ezen az összetett feladaton belül azonban továbbra is szükséges a káros felszíni vízborítások kiküszöbölése. Az új helyzetre jellemző, hogy a külvízártérhez tartozó területeken megnövekedik a csapadékvisszatartás. Emiatt egyre ritkulnak azok az időszakok, amikor a mély tereprészeken összegyűlt vizek elvezetése szükségessé válik. A gazdálkodás színvonalának növekedésével a levezetésre szánt vízmennyiség csökken. Viszont ellentétesen hat a levezetés problémakörében az a körülmény, hogy a termelés színvonalának növekedésével a vizek okozta károk értékesebb növényállományt sújtanak, a kár értéke nő. Ezért szükség van a levezetendő vízmennyiség levezetési idejének meggyorsítására. ' Az eddig kiépült belvízcsatorna-hálózattal a 3 évenként jelentkező tavaszi belvizek 30—60 nap alatt távolíthatók el a mentesítendő területekről. A fejlesz119
