Nyuli Gyula - Oroszlány István - Szász János: Az öntözés gépei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981)
Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban - dr. Oroszlány István: A vízháztartás szabályozásának módjai
A völgyi területek vízrendezési feladatai tehát — a patakszabályozás; — a felszíni tócsák vizének bevezetése a vízfolyásba; — a forrásfoglalás, drénezés, a fakadó vizek befogadóba vezetése. A patakszabályozás célja, hogy a patak medrében lefolyó árhullámok ne borítsák el a művelt területeket. Olyan beágyazott medret kell tehát kialakítanunk, amely alkalmas a 10 évenként várható legmagasabb árhullámok levezetésére anélkül, hogy a vízfolyás kilépne medréből. A vízáram sebességének csökkentése céljából eséscsökkentő bukókat építhetünk a patakmederbe. A veszélyeztetett partszakaszokat burkolással védhetjük. A völgyi területek tócsaképződését csatornázással vagy tereprendezéssel tudjuk kiküszöbölni. A források vizét forrásfoglalással vagy a vizenyős területek drénezésével gyűjthetjük össze; és vezethetjük a befogadóba. Síkvidéki vízrendezés Amíg a dombvidéken képződő felszíni vizek viszonylag könnyen jutnak le a völgyekben húzódó befogadókba, addig a fennsíki és alföldi sík területek e vizei a talajfelszín kisebb tek- nőibe futnak össze. Ott gyakran megrekednek, illetőleg nagyobb tömegük esetén átfolynak egyikből a másikba, s vonulnak lassan a legmélyebb fekvésű terepek felé. A jó víznyelő képességű, síkvidéki homoktalajokon ez az áramlás talajvíz formájában megy végbe, s a mélyebb fekvésű tereprészeken fakadóvízként jelenik meg. A síkvidéki vízrendezés első feladata e táblán belüli tócsák megszüntetése, hogy a tábla homogenitása ne változzék, s e pangó vizek ne okozzanak közvetlen és közvetett károkat. A talajban pangó vizek lecsapolása A talajban levő pangó víz is károkat okoz. Vagy mint a kapilláris pórusokat kitöltő talaj- nedvesség, vagy mint a nagypórusok levegőjét kiszorító talajvíz okozhat károsodást. A leve- gőtlenségből fakadó biológiai káron kívül nem hanyagolható el a talajmunkák rossz minőségéből, az erő- és munkagép-kihasználásból, a növekvő költségráfordításokból eredő hátrány sem. Komándt állapította meg, hogy vályogtalajon 20, agyagos vályogtalajon 25, agyagtalajon 28—29°/0 az a maximális nedvességtartalom, amely a gumikerekes járószerkezet számára még lehetővé teszi az aktív munkát. A nedvességtartalom növekedése tehát rontja a traktor vontatási képességét, és természetszerűleg növeli tüzelőanyag-fogyasztását. Következésképpen a kora tavaszi szántóföldi munkák alkalmával nemcsak a tábla átlagos nedvességtartalma a kritikus, hanem nedvesebb foltjai is, amelyek barázdáiban összegyűlt víz miatt a talaj nedvesség- tartalma eléri a 30-40°/o-ot. E foltok korlátozzák, gyakran lehetetlenné is teszik a gépcsoport áthaladását. A levegőtlenséget okozó és a talajművelést gátló víz természetes vízkapacitáson felüli mennyisége technikai eszközökkel elvezethető. Az azt meg nem haladó víztartalom csak a talajszerkezetjavításával, vagyis a kapillárisnál nagyobb méretű pórusok létrehozásával távolítható el. Ezért az utóbbi esetben a talajjavítás pórusviszonyokra is ható különböző módszerei vezetnek célhoz, az első esetben pedig a talajvízszint-szabályozás hidrotechnikai eszközeivel élhetünk. 39
