Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam kézikönyv V. A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai 6. Öntözés (VITUKI, 1972)
1. A viz beszerzésével és az öntözés hatásával kapcsolatos hidrológiai vonatkozású kérdések.
- 8 A talajviz keletkezésének ez a leegyszerűsített sémája Is nyilvánvalóvá teszi, hogy a talajvizszint kialakulását számos meteorológiai, geológiai, talajtani, talajfizikai tényező befolyásolja. Öntözőtelepek létesítésekor és azok üzemeltetése során ezeket' figyelembe kell venni. E munkához a hidrológus a talajvizjárási adatok meghatározásával járul hozzá. E munka első fázisa az öntözendő terület bejárása és ennek alapján a térképre az el- vizenyősödött mocsaras és magas talajvizállásu területek bejelölése. Ezek közül a vizállásos, tocsogos területek közvetlen szemlélettel megállapíthatók. A magas talajvizállásos területek felismeréséhez már bizonyos növénytani ismeretek is szükségesek. Ezeket a területeket ugyanis az ott élő vizkedvelő növényzet révén is fel lehet ismerni. Ehhez az adott földrajzi és éghajlati tájaknak megfelelő vizkedvelő növényeket ismerni kell. További adatokhoz juthatunk a területen levő kutak és források vizsgálata alapján. Az ásott kutakban ugyanis nemcsak azt lehet megállapítani, hogy mekkora a talajviz pillanatnyi magassága, hanem legtöbbször azt is, hogy milyen korábbi vízállások fordultak elő azokban. Meg lehet továbbá segítségükkel állapítani azt is, hogy a talajviz hogyan reagál a nagyobb csapadékokra, illetőleg tartós szárazságra, és hogy a vizszintváltozás milyen sebességgel történik, milyen a viz utánpótlódásj s milyen sebességgel emelkedik a vizszint, ha a kutat kiszivattyúzzák. Mindezeket az adatokat pedig az ottlakó emberek, tapasztalt öregek megkérdezésével egészíthetjük ki. A természetben élő földművelő-pásztor emberek ugyanis nagyon jól ismerik a vizek járását, az időnkénti elöntések mértékét, a kutakban a vizszint ingadozását, legmagasabb, legalacsonyabb talajvizállésokat, a kutak vízállásában bekövetkező változások sebességét, a kivehető vízhozamot, a források vízhozamát, annak ingadozásét, hiszen bizonyos vonatkozásban létük függ ettől. Az igy szerzett tapasztalatok már tájékoztatást adnak a vizsgált területek talajviz viszonyairól. Ezeket az adatokat a feldolgozás során fel kell tüntetni a vizsgált terület részletes topográfiai /szintvonalas/ térképén. Ezért a vízzel borított területeken a vizszint magasságát, az egyes kutaknál a terep és a maximális, valamint a minimális vizszint értékét szintezéssel meg kell határozni és ezeket az értékeket a térképre rá kell vezetni. Nagyobb kiterjedésű öntözőtelepek - rendszerek létesítésekor azonban ezek mellett hosszabb időre kiterjedő — legalább három éves — rendszeres talajvizszint észlelés is szükséges. Ehhez észlelő kutakat kell épiteni olyan számban, hogy az egész öntözött terület talajvizjárását, valamint a talajviz áramlásénak irányát megbízhatóan lehessen jellemezni. Ezen túlmenően csapadékmérő állomás hálózatot kell a vizsgált területen létesíteni -- ha ilyen nincs még — és gondoskodni kell a rendszeres csapadékészlelésről. Az észlelő kutak legegyszerűbben 5 - 10 cm átmérőjű fúrásokba helyezett perforált és a talaj szemszerkezetének megfelelő fém vagy műanyag szitaszövet szűrővel ellátott műanyag- csövekből készíthető. A fúrások el kell érjék a vízzáró réteget, illetve, ha az mélyen helyezkedik el, legalább 4-5 méter mélységgel kell készüljenek. A kutakat zárható fedlnppal célszerű lefedni, hogy azok megrongálását, teledobálását elkerüljük. Az elkészült kutak béléscsövének a peremét és amellett a terepnek a magasságét szintezéssel kell meghatározni. A talajvizszint magasságának a megfigyelése most már úgy történik, hogy kútvizszint észlelővel szabályos időközönként /gyakorlatilag egy időben/ megmérik a talajviz mélységét a kutak peremétől mérve. Az észleléseket a helyi viszonyoktól függő időközökben kell elvégezni. Átlagos viszonyok között két naponkénti észlelés kielégítő. Olyan vidékeken, ahol az előzetes feltárás szerint a talajvizszint gyorsan változik, ennél gyakrabban célszerű észlelni. A talajvizszint észlelési eredményeket aztán a folyók vízállás idősorával megegyező módon kell feldolgozni, néhány évre kiterjedő észlelések alapján már becsülni lehet az évi legkisebb és legmagasabb vizállásokra vonatkozó várható értékeket, a különböző értékek tartósságát, gyakoriságát, valamint a csapadék és a talajvizjárás kapcsolatát. Statisztikai elemzéshez azonban hosszú idejű adatsorok szükségesek. A talajvizmozgás irányának a meghatározását nyugalomban levő alacsony- és magas-,
