Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam kézikönyv V. A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai 6. Öntözés (VITUKI, 1972)
2. A műszaki létesítmények tervezésének és üzemének hidrológiai vonatkozásai.
- 9 valamint emelkedő-, és süllyedő talajvizszint mellett célszerű elvégezni. A talajvizszint észlelését a már működő öntosőtélepeken is folytatni kell. Ezeknek az adatoknak a megelőző, öntözés nélküli időszak adataival történő összehasonlítása mutathatja ugyanis ki az öntözés hatására bekövetkezett talajvizszint-változásokat. így az agro- nomus megteheti a szükséges agrotechnikai beavatkozásokat, kialakíthatja a legkedvezőbb öntözési technológiát. Szükség esetén pedig sor kerülhet esetleg hatásosabb drénezéoi rendszer bevezetésére. 2. A MŰSZAKI LÉTESITIlillTBK TERVEZÉSINEK Ki UZEMEIIEK HIDROLÓGIAI VONATKOZÁSAI. 2.1. Az öntözési norma meghatározásának hidrológiai vonatkozásai. Az öntözési norma fogalomköre és felhasználási területei. Az öntözési norma általános értelmezésben az a hatóságilag meghatározott érték, amely rendeletileg előírja a különböző feltételek közötti öntözések során adagolandó vízmennyiséget. Tekintettel tehát arra, hogy ismert adottság, meghatározott körülmények között egyértelműen, számszerűen adja meg az adagolandó öntözővizmennyiség értékét,, az öntözést alapvetően befolyásoló tényezők sorába tartozik. Az öntözondő terület műszaki létesítményeit tervező szakemberek részére a meghatározott értékek teszik lehetővé azt, hogy azokat mint ténylegesen kiszolgáltatandó vizmeny- nyiségeket tekintve, megállapítsák a különböző berendezések szükséges vizszállitóképességét. Ez pedig az öntözéshez szükséges műszaki létesítmények tervezésének alapkérdése. Más oldalról az öntözési norma — ugyancsak ténylegesen adagolandó vizmennyiségnek tekintve — az öntözendő terület mezőgazdasági hasznosítási tervének elkészítéséhez adja meg a vízmennyiségeknek azokat a számszerű értékeit, amelyek mind az éves, mind a távlati agronómiái tervek készítésének alapját képezik. Végül ez az az érték, amely esetleges vitás kérdések esetén egyedül ad megnyugtató alapot a vízszolgáltató rendszert, valamint az öntözőtelepeket üzemeltető intézmények, szakemberek együttműködéséhez. E rövid áttekintésből is megállapítható tehát, hogy az öntözési tervek készítéséhez és az öntözés gyakorlati végrehajtásához egyaránt elengedhetetlenül szükséges az öntözési normák ismerete, melyek mint rendeletileg előirt, állandó értékek minden vonatkozásban olyan tényleges vízmennyiségeket jelölnek meg, amelyeknél nagyobb értékeket igényelni, vagy kiszolgáltatni — az öntözőrendszerek telítettsége esetén — nem lehet. Azokban az országokban, ahol a tervezők és üzemelők részére az igy értelmezett, rendeletileg előirt öntözési normák rendelkezésre állnak, a gyakorlatnak ezekkel a meglévő normaértékekkel kell számolnia. Előfordulhat azonban, hogy olyan országokban, országrészben lévő területen kell öntözést tervezni, amelyre vonatkozóan nincsenek öntözési normák, vagy hogy valamilyen okból szükségessé válik a meglévő norma értékek felülvizsgálata. Ez utóbbira gyakran azért kerül sor, mert a normákat eleinte megfigyelések, tapasztalatok és nem tudományos kutatások alapján határozták meg, ezért nem minden meglévő öntözési norma rendelet biztosit megbizható alapot a tervezési és üzemeltetési munkához. Errevaló tekintettel ismertetjük a következőkben az öntözési norma tudományos módszerekkel történő megállapításához szükséges kutatási munkák elvi megalapozásához nélkülözhetetlen fogalommeghatározásokat, s az elvégzendő vizsgálatok vázlatos módszertani leírását. Alapfogalmak. Valamely időszakban a növény optimális fejlődéséhez szükséges öntözővizmennyiség két tényezőtől, nevezetesen a növény transzspirációjától — pontosabban a transzspiráció- tól és a növény testebe beépített vízmennyiségtől — továbbá a transzspiráció ideje alatt
