Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam kézikönyv V. A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai 6. Öntözés (VITUKI, 1972)

2. A műszaki létesítmények tervezésének és üzemének hidrológiai vonatkozásai.

- 16 lódik, hogy a vizszint a közlekedő edények elve alapján mindkettőben azonos legyen. így o tenyészedény növényzetének vízfogyasztásával megegyezően ceökken az adagolóedény víztartalma. A csökkenés mértéke az adagolóedénnyel összekapcsolt hitelesített mérőodény segítségével megállapítható, s ezen az edényen keresztül biztosított az automatikus vizpótlás, azaz a te- nyészedényben lévő növényzet alulról történő öntözésének lehetősége is. Emellett azonban a növényzet természetes csapadékot és /mérhető módon/ öntözővizet is kap — amely ha annak mennyisége elegendő ahhoz, hogy a felülről történő beázás elérje a tartott talajvizszint — a középső adagoló edényben vizszintemelkedést okoz. Az igy jelentkező vizfölösleg elvezetésére szolgál az adagoló edény túlfolyónyilása, amely a harmadik edénybe vezet. így a tenyészedény vizfölöslegének a lefolyása biztosított és a túlfolyó viz mennyisége is mérhető.

Az ilymódon végzett vizfogyasztásmérések -- természetesen az aktuális időjárási körülményeket rögzitő meteorológiai megfigyelésekkel kiegészítve — megteremtik az alapot a növényi vizigény és az időjárási jellemzők közötti adott helyre érvényes összefüggés meghatározásához, s ennek az összefüggésnek az ismeretében már lényegesen könnyebben közelíthető meg a feladat megoldása, a tervezéshez és az üzemeltetéshez az adott körülmények között felhasználható öntözési norma értékek megállapítása, a rendelkezésre álló előzetesen mért meteorológiai adatsorok felhasználásával.

Mindezeket átgondolva nyilvánvaló, hogy a másik lehetséges esetben, amikor sem a növényi vízigénybe, sem a meteorológiai elemekre nem állnak rendelkezésre a területre érvényes mérési eredmények a szükséges — és már felsorolt — méréseket lehetőleg hosszabb ideig, legkevesebb négy - öt évig kell folytatni.

Az a harmadik elvileg lehetséges eset, hogy ismertek a vizigényértékek, de nincsenek a meteorológiai adatokra vonatkozóan mérési eredmények; a gyakorlatban nemigen fordulhat elő. Ha azonban mégis ilyen helyzetben kell a tennivalók felől határozni, az eddigiek szerint egyértelműen a meteorológiai észlelések mielőbbi meginditása a legfontosabb.

Hangsúlyozni kell befejezésképpen, hogy a fejezet elején felsorolt, s az öntözési norma meghatározásához szükséges munkarészek között nem lehet felállítani olyan egyértelmű sorrendet, amelyből az egyes vizsgálatok fontossága általános érvénnyel megállapítható lenne. Ezért, ha valamilyen elhárithatatlan ok miatt nincs mód a teljes vizsgálatsorozat elvégzésére, az elvégzendő méréseket, s azok módszereit igen alapos mérlegeléssel kell meghatározni.

2.2. A csatornák vízveszteségének meghatározása.

A csatornák vízveszteségének jelentős hatása lehet az öntözőrendszerek létesítésének gazdaságosságára. Egyrészt azért, mivel a nagy szivárgási veszteség miatt szükségessé váló mederburkolás és vízelvezetési létesítmények növelik a beruházási költségeket, másfelől azért, mert a csatornákból elszivárgó viz elvész az öntözés szempontjából.

A szivárgás káros hatásának elhárítása érdekében tehető intézkedéseket, valamint a kolmatáció hatását a 13. számú előadásban /Emberi beavatkozás a hidrológiai jelenségekbe/ már ismertették.

A hidrológus mérnök feladataihoz e téren — hidrológiai vonatkozásai miatt - elsősorban a vízveszteség meghatározása áll a legközelebb.

Ez háromféle módon történhet:

1* - a vizsgált csatornaszakaszon több szelvényben megmérik a vízhozamot és ezek különbségeként számítják a vízveszteséget,

2. — a vizsgált csatornaszakasz mindkét oldalán épített lecsapoló árkok vízhozamát mérik meg, mely — bizonyos közelítéssel -- közvetlenül adja az elszivárgó vízhozamot,

3. - egy alúl és felül lezárt csatornaszakaszt /bogét/ feltöltenek vízzel, s az álló,

vízszintes felszinü víztükör süllyedését mérik. A víztükör területének, a mérés kezdetekor és végekor észlelt vízállásának és a mérés időtartamának ismeretében az elszivárgott vízhozam számítható. Vizsgáljuk most meg kissé közelebbről e há-