Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam kézikönyv V. A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai 6. Öntözés (VITUKI, 1972)
2. A műszaki létesítmények tervezésének és üzemének hidrológiai vonatkozásai.
ID zésre való berendezkedés előtt az ismertetett módszer szerinti hosszadalmas kísérleti munkára nem mindig adottak a lehetőségek, felmerül az a kérdés megállapithat-e a tervezést végző öntözési szakember az adott esetben felhasználható tervezési alapadatokat, /öntözési norma értékeket/ valamilyen rövidebb, de még elfogadható utón? E kérdésre igen nehéz minden vonatkozásban elfogadható választ adni. Annak érdekében azonban, hogy a felmerülő kérdés megoldásához adott esetben a szakemberek valamilyen módon közelebb jussanak, célszerű a leggyakrabban előforduló helyzeteket, s e helyzetekben a legkézenfekvőbb tennivalókat összefoglalni. Az öntözési norma meghatározása érdekében elvégzendő, s előzőleg pontokba sorolt tennivalókat áttekintve nyilvánvaló, hogy a norma meghatározásához döntően fontos ismeretek közül leglényegesebbek azok, melyek a növényi vizigényre, a hosszú idejű meteorológiai adatsorokra, s a vízigény és az időjárási jellemzők közötti összefüggésre vonatkoznak. Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor e három tényező csoportra, vagy ezek valamelyikére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre a szükséges ismeretek. Ezeket a lehetséges eseteket számbavéve elsőként vizsgáljuk meg mik ezek a legrövidebb idő alatt elvégezhető, célravezető teendők abban a helyzetben, amikor az öntözőberendezés létesítésével, tervezésével megbízott szakemberek semilyen, az adott terület adott növényeire érvényes vizigény-értéket nem ismernek, de rendelkezésükre áll a szó^anforgó területekre vonatkozó, valamilyen hosszúságú meteorológiai észlelési adatsor. Ebben az esetben két lehetőség adódik. Választható az a megoldás, hogy a szakirodalomban nagy számban található, s a lehetséges evapotranszspiráció számítására ajánlott úgynevezett klimatológiai képletek valamelyikével, a meglévő meteorológiai adatok alapján számításokat végezve a lehetséges evapotranszspiráció kiszámított értékeit közelítésül azonosnak vesszük az adott területre érvényes párolgással növelt vízigény értékekkel. Választható azonban az az út is, — amely nagyobb nehézségek órán, de megbizhatóbb eredményt ad — hogy lerövidített, 2-3 éves mérés- sorozatot végeznek az adott helyen, az adott időjárási helyzet esetén érvényes növényi vízigény értékek megállapítása érdekében. Az elsőnek említett lehetőséggel itt nem foglalkozunk, az erre vonatkozó szakiroda- lom igen széleskörű. /I. - 10./ Célszerű azonban a második lehetőségre vonatkozóan röviden néhány szempontot összefoglalni. Ezek a következők:- a vízigény megállapítását lehetőség szerint valamennyi öntözendő növényfaj esetében el kell végezni;- a méréseket az "Alapfogalmak" cimü fejezetben foglalt elvek szerint kell végezni;- a vízigény meghatározására való berendezkedéssel párhuzamosan meg kell kezdeni az adott területen a meteorológiai észleléseket is. Az általunk értelmezett, s jelen esetben célravezető vízigény meghatározásához tehát mindenképpen szükség van olyan kísérleti berendezésre, amely optimális talajnedvesség mellett teszi lehetővé a növényi vizfogyasztás mérését. Ezért — mintegy példaképpen — ismertetjük a magyarországi öntözési normák tudományos megalapozása érdekében folyamatban lévő kutatások során létesített kísérleti berendezések működési alapelvét. Ezek a berendezések az ország különböző részein, a kísérleti növénnyel bevetett szabadföldi parcellákba behelyezett evapotranszspiráció méterek, amelyek az adott körülmények közötti tényleges evapotranszspiráció mérését teszik lehetővé. Egy-egy mérőhelyen minden esetben több különböző növény-állomány evapotranszspirá- ciójának mérési lehetőségét biztosították. Egy-egy növénykultúra megfigyelésére 2 - 2 db p 2 m felületű evapotranszspirométert létesítettek. Az evapotranszspirométerek alul zárt — talajbasüllyesztett elhelyezésű — tenyészedények, amelyek vizvezető csővel kapcsolódnak a két tenyészedény között elhelyezett észlelőkamréba, illetve az ott elhelyezett három részből álló mérőedénysorozatba. A működési elv a következő; a talajba süllyesztett észlelőkamrában lévő három edény egymással összeköttetésben van. A tenyészedény a középső adagoló edénnyel olyan módon kapcso-
