Najmányi László - Soltész József: Vízrendezések tervezése, építése, üzeme (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. Újabb szempontok a síkvidéki területek vízrendezésének tervezéséhez, építéséhez és üzemeléséhez - 4. A talaj víztartalmának befolyásolása műszaki eszközökkel

vagy a felszínre hullott csapadék összegyülekezéséből származó felszíni vizek gyors levezetéséről. Mindehhez a felszíni levezető árkok nélkülözhetetlenek. Ezért a talajcsövezés csak olyan területen történhet, ahol a táblák és tömbök véglegesen kialakultak, a táblák melletti utak árkát vízelvezetési célból megépítették.

Ilyen esetben ugyanis a felszíni vízelvezetés a tábláról aránylag egyszerű eszközökkel megoldható és a talajcső-hálőzatnak módja van a talajba fölöslegesen beszivárgott viz elvezetésére, valamint a levegőnek a talajba juttatására. Számos esetben tapasztalható, hogy külföldi irodalomból átvett vízmennyiség értékeket vesznek figyelembe a talajcsőhálózat méretezésénél. Nem számolnak azzal, hogy azok az adatok más meteorológiai és talajtani körülmények között, talajvizszint süllyesztés és nem a talaj víztartalmának csökkentése érdekében jöttek létre, igy nálunk a talaj víztartalmának csökkentésénél nem használhatók.

Ha egy rossz szerkezetű,' talajcsövezett talajszelvényt vizsgálunk, a talajon belül a vizmozgás folyamata all. ábra szerint játszódik le. A felszínen lefolyásra nem került viz a müveit talajrétegbe beszivárog. További szivárgását a müveit réteg alatti, eredeti, szerkezet nélküli talajréteg nagymértékben lelassítja. A talajcsövek fölé visszatöltött talaj vizvezető képessége azonban j óbb. Ezt bizonyítják, a VITUKI vizsgálati, és a Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszékének laboratóriumi kísérletei. A beszivárgott viz a müveit rétegben horizontális irányban kezd el mozogni, hogy a talajcső feletti lazább földrétegen áthatolva a talajcsőhöz jusson. Tervezés során tehát nem lehet számolni a talajban megjelenő szabad viz szintjének valamilyen szabályos, parabola szerű fokozatos kialakulásával, mint ahogy az kialakul egy háromfázisú talaj szelvényében, talajvizszint süly- lyesztés esetén.

Ilyen körülmények között tehát azok a számítási módszerek, amelyek talajvizszintsülyesztésnél a szívócsövek távolságára vonatkoznak, itt csak erős kritikával alkalmazhatók. De talán ez a kérdés nem is olyan lényeges. Részletesebben a 4.3 fejezetben tárgyaljuk.

Sokat vitatott másik kérdés a talajcső körüli szivárgó szükségessége. A rossz szerkezetű, talajcsövezésre szoruló talajelőfordulások általában a kavicsnyerő helyektől távol fekszenek. így a kavicsszivárgó költsége nagyban növeli a talajcsövezés költségét.

Külföldön egyes helyeken üveggyapot szivárgót alkalmaztak. A külföldi irodalom arról számol be, hogy ez a módszer nem vált be, mert a talajnak már csekély mértékű vasoxid tartalma - és erre általában az ilyen talajoknál számítani lehet - az üveggyapotot tönkreteszi. Alkalmaznak még müanyagforgácsot, tőzeget, rostlemezt, szalmát és más szürőanyagot is. Azonban ezeknek az alkalmazási területe aránylag csekély. A szürőzés kérdését a szükségességét elsősorban a müanyagcsövek megjelentése vette fel.

Az égetett agyagcsövekbe a viz az illesztési felület pontatlanságain keresztül jut be, tehát aránylag nagy felületen. A müanyagcsövet különböző rendszerek szerint perforálják. Ha számításokat végzünk, hogy mekkora- 36 -