Najmányi László - Soltész József: Vízrendezések tervezése, építése, üzeme (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. Újabb szempontok a síkvidéki területek vízrendezésének tervezéséhez, építéséhez és üzemeléséhez - 3. Az általában csapadékdús völgyek és hegylábak vízrendezési problémái

Az előzőekben többször került említésre, hogy mind az övcsatornák mind a levezető csatornák ezeken a területeken gyors feliszapolődásnak vannak kitéve. Ezt legfeljebb a vizgyüjtő teljes talajvédő gazdálkodásra történő berendezése utján lehet számottevő mértékben csökkenteni.

"Az iszap vagy mesterséges márga - mondta Dupochel, a multszázad egyik jelentős francia vizimérnöke - az leszen a gazdasági iparra nézve, mint a kőszén a gyáriparra" Írja Kvassay Jenő 1880-ban. Ez a gondolat adta azt a törekvést, mely lehetővé teszi a folyók árvizeinek szétterülését, igy sebességük csökkenését és a lebegtetett hordalék jelentős részének iszap formájában való lerakódását (iszapolás), vagy a hordalékos viznek meghatározott területen való visszatartásával a kijelölt területek feltöltését (san- kolás).

Az iszapolás kedvező hatásai legjobban a több mint egy évszázaddal ezelőtt kiépített árvédelmi töltések hullámterein mutatkozik meg hazánkban. Itt találhatók ma a legjobb földek, annak ellenére, hogy mellettük a mentett oldalon a legtöbbször szerkezetileg lényegesen kedvezőtlenebb talajok helyezkednek el. A völgyfenéken vonuló folyók időszakos kiöntései tehát általában jótékony hatással vannak az itteni talajok szerkezetére. Mivel e folyók kiöntései gyakran a tenyészidőben jelentkeznek, ezt a tényt a mezőgazdasági ITasználatnak figyelembe kell vennie. Különösen előnyös ez az iszapolás a rétmüvelésnek. Természetesen a szétterült vizek biztonságos visszavezetéséről gondoskodni kell.

Nagyobb hordalék-koncentráció, vagy a dombokról lezúduló és hordalékkal teli időszakos vízfolyások esetében a sankolás kerülhet szóba, ami- koris a nagy hordaléktartalmu vizet egyes mélyedésekbe, tőzeges vagy silány termőrétegü területre vezetjük. Ott a viz sebességét előre épített mesterséges gátrendszerrel oly mértékig lassítjuk le, hogy a hordalék jelentős része leülepedjék.

A sankolást hazánk egyes területein a múltban használták, nagyobb mérvű alkalmazását azonban az akkori tulajdonviszonyok nagymértékben gátolták. A nagyüzemi gazdálkodás feltételei között figyelemmel arra, hogy a hazai hegy- és dombvidékek káros eróziójának megszüntetése még hosz- szu évtizedek céltudatos munkája alapján történhet meg, a sankolás^olyan vizrendezési beavatkozásnak mondható ma is, mely a kárt haszonná alakítja és a passzív vízrendezést aktívvá változtatja.

A mezőgazdasági környezet ma tehát biztosítja mind az iszapolás, mind a sankolás széleskörű bevezetésének lehetőségeit.

3.2 A befogadó rendezési kérdése

Az előző fejezetben, már tárgyaltuk a völgyfenéken vagy hegylábnál levő befogadókon levonuló árvizek elöntésének kérdését. Magával a befoga- 28 -