Najmányi László - Soltész József: Vízrendezések tervezése, építése, üzeme (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. Újabb szempontok a síkvidéki területek vízrendezésének tervezéséhez, építéséhez és üzemeléséhez - 1. Vízháztartási kérdésekről általában

Transzspiráció:

Eyapotranszspiráciő:

Potenciális evapo- transzspiráció:

Statikus vízigény:

Jó szerkezeti! talaj:

Rossz szerkezetű vagy szerkezet nélküli talaj:

Belvíz:

Belvizgazdálkodás:

talaj kötöttségétől. Értéke talajtípusonként változó, igy

homoktalajnál 10-15%

vályogtalajnál 20%

kötött anyagtalajoknál 30% körüli érték

a talaj sulyszázalékában kifejezve. Gyakorlatilag a kötött és szabad viz összege.

A növény vizfelvétele.

Az a vízmennyiség, amely az adott növényállományból és a talajból pára alakjában a légtérben távozik.

Azzal az elpárologtatott vízmennyiséggel egyenlő, mely akkor távozik a talajból, amikor annak víztartalma közel van a vizkapacitás értékéhez a növényi vegetáció pedig optimálisan komplett és fejlett.

A talaj azon nedvességtartalma, amely mellett az egyes növénykultúrák gyökérzetének vízellátása optimális. Általában a pőrustérfogatban jelenlevő viz és levegő arányával fejezik ki.

A felületre hulló csapadékot a felső réteg kisebb átmérőjű hézagaiban nem képes megkötni, hanem mélyebb rétegbe engedi. Csak annyi vizet tart vissza, amennyi a termelt növénykultúra és talaj - élet szempontjából elegendő. Szerkezete állandó (morzsaállandőság).

E talajban jórészt 0,003 mm-nél kisebb hézagok vannak, amelyek igen lassan vezetik a vizet, felületük általában tömött, de ha mégis üreges, csapadék hatására gyorsan eltömődik. Könnyen kollo- idális állapotba kerül, szerkezetét nem tartja.

Csapadékból összegyülekezett és a talaj vizíelvevő képességét meghaladó viz, melyet csak mesterséges beavatkozással lehet a területről elvezetni.

Az öblözet területére hulló csapadékból származó vízkészlettel való gazdálkodás sikvidéken mind talajmüvelési, mind műszaki beavatkozások utján.- 9 -