Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
A vereknyei híd, mely a Csallóköz és Pozsony közt az egyedüli állandó átkelési pont, nem minden sérülés nélkül ugyan, de mégis járható állapotban maradt, s tegnap mind a somorjai, mind a dunaszerdahelyi posta akadály nélkül megérkezett. A Morva jege még állt, midőn a Dunáé megindult. A torkolatnál azonban olyan erővel hatolt fel a Duna árja a Morvába, hogy az utóbbinak az árterét teljesen elöntötte és a Dévényújfalu-schloíáhofi állami hídnak 8 igáját annyira megrongálta, hogy a közlekedést meg kellett rajta szüntetni. Újabb hír szerint a Morva jege is megindult, s a két egyesült ár valóságos tengerré változtatta az ottani vidéket. Szerencsére az ottani falvak jobbára a szomszédos magaslatokon fekszenek. Hochstetten, mely a parton, de szintén emelkedettebb helyen áll, körülkerítve ugyan, de még eddig szárazon van. A Vág jege Szerednél indult meg. A délben érkezett távirat nagy veszélyről szólt és hidászokat kért segítségül. Ezek innét az államvaspályán Diószegnek azonnal útnak indultak, délután érkezett másik távirat szerint azonban a veszély már csökkent és a hidászok visszarendelését kérik. Ezek megkísértették az odajutást, de a ma délben érkezett táviratukban már azt jelentik, hogy Macsádnál tovább nem voltak képesek előrehaladni s vissza kellett térniük. E szerint a Vág mente is el van árasztva, mely körülmény a Duna magas vízállása mellett több községre nézve válságossá válhat. Bacsák alispán" Mint később kiderült, ahonnan az alispánnak nem volt információja, ott mindenhol gátszakadás történt. Ezekről Pozsony megye alispánjának a belügyminiszterez 1876. február 25.-én estével küldött jelentése számol be: (PL 63 ()326) Fel- és Albaka is ember emlékezetet meghaladó vizet kapott. Szerencsére a járás szolgabírája is jelen volt és az igen erélyes elöljáró segítségével megmentette a veszélyben forgó házak lakóit. A víz este 6 óráig folyton nőtt és tíz ház a szolgabíró szeme láttára dőlt össze és még vagy húszra ugyanezen sors vár. Malmokban igen nagy a kár. 11-et egészen elsodort a jég, többet pedig megrongált. Az apadás este nyolc órakor állt be és 23-án reggelig 1 méterrel hullott alá a víz és némileg enyhült az állapot a királyréti majorban és Bakán is. Dunasülyből jelentik, hogy Felbár és Nagybodak Duna melléki községek mentve maradtak a veszedelemtől. Bősről még nincs tudósítás, mert mind Bakán, mind Nyékvárkonyon felül elzárta az ár az utat mely ott mintegy 500 ölnyi (mintegy 950 méter) szélességben ment át a töltéseken. Az érsekújvári (kis) Duna-ágban a víz néhány kompot és fakészletet vitt magával, egyéb kárt nem tett. Emberélet eddigi tudomás szerint ezen járásban sem esett áldozatul. A két csallóközi járást aránylag kisebb mértékben látogatta meg a Duna, mint a nagyszombati és a galántai járásokat a Vág és ennek mellékfolyói. Míg amazok jobbára túl vannak a veszélyen, emitt úgyszólván csak most kezdődik igazán. Szeredtől kezdve lefele egészen a Sókszelőcén alul fekvő Báb nevű pusztáig elvonult a jég, de innét lefelé még szilárdul állott ma is, midőn az ott személyesen jelen volt vízszabályozási kormánybiztos Dezasse Emil gróf úr. A sókszelőceiek nagy erőmegfeszítésének hála sikerült a töltések fokozatos fölemelésével az árnak gátat vetni, ellenben az innenső oldalon Hunyady grófnak hetményi pusztánál átszakította a víz a védgátat és feltartóztathatatlanul rohan ki Deák, Pered, Vágsellye és Zsigárd községek határain át, elborítva az egész vidéket, ameddig csak a szem elláthat. A helységekbe is behatolt és valóban bámulni lehet rajta, hogy az éppen folyamatban levő újoncozáshoz mégis csak begázolnak az újoncok és elöljárók a székhelyre, Galántára, ahol a sorozó bizottság immár egy hét óta folytatja működését." Pozsonyvidéki Lapok
