Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN

károsításait, és hajthatja végre műszaki felvételek alapján kiépítendő védműveit. Pénz nélkül sem a hatóságnak, sem a társulatnak eredményt eszközölni nem lehet. Kérem ezek alapján a Nagyméltóságú Közmunka és Közlekedési Minisztériumot, méltóztassék az alsó Fehér-Körös Szabályozási Társulatnak ügyét 400000 forint kölcsön iránt kegyesen előmozdítani, hogy ezúton elsősorban a Magyar Állam követelését lefizethesse és másodszor Békés megyének ezen társulat keretéhez tartozó nagy jelentőségű árterületeit, alapszerződése értelmében, megmenthesse. Körösladány, 1876. július 16." 1976 tavaszán a Körösök és a Berettyó vize több árhullámban rengeteg vizet hozott. Annak ellenére, hogy csak a Fekete-Körösön és a Berettyón alakult ki új magassági rekord, az árvizek egymásra hatása miatt a Kettős-Körösön 25 cm-el a Hármas-Körösön Kunszentmártonnál 56 cm-el magasabb víz jelentkezett, mint a korábbi legmagasabb regisztrált. Ez utóbbinál szerepe volt a tiszai magas víz viszszaduzzasztásának, még akkor is, ha a Körös árhullám csúcsa hamarabb ért Csongrádhoz, mint a Tiszáé. Hasznos árvízi tapasztalatról számolt be Pech József Gátvédelem című 1892ben megjelent könyvében a Körös árvízzel kapcsolatban: „A Fekete Körösnél történt 1876-ban, hogy a gát oldalában, körülbelül 1 m magasságban a természetes föld színe fölött, szivárgás mutatkozott, és míg a szivárgást okozó féreglyuknak víz felőli nyílása után kutattak, rövid idő alatt a szivárgás helyén már 4-5 cm átmérőjű lyuk képződött, amelyből erősen bugyogott a víz. Két szekér 2-2 lóval közel állván a baj helyszínéhez, a gátvédelem vezetőjének az az ötlete támadt, hogy a lovakat hosszú kötélre kötve, a gátnak víz felőli oldalára eresztette a csurgassál szemben, és ott addig hajtatta föl-alá 30-40 m hosszúságban, míg a csurgás elállott. A csurgás megszűntét természetesen az okozta, hogy a lovak a féreglyukat, vagy lyukakat - melyeken keresztül a víz utat talált, - jól betaposták. Az áradás elmúltával kiderült, hogy a csurgás eredetét egy patkánylyuk okozta, mely a víz felőli oldalon a gát hosszában 15-20 méterre keresztirányban haladhatott, míg végül a csurgás felé a gáton át keresztirányban vett magának utat." A Maros árvize A maros első árhulláma februárban indult a Temes és Béga árhullámával gyakorlatilag egy időben. A Maros zajlik és egy 8 íves államhidat elvitt. Február 23.-án a Maros jege gyakorlatilag akadálytalanul bement a Tiszába és ennek jegét is megmozdította. (NH0224) Arad megyében a Maros csak Maroscsigér, Szabadhely és Opálos községekben okozott kárt. (Tisza Kálmán 1876. február 29.-i levele Ferenc Józsefnek) Március végén a hóolvadással újabb árhullám indult a Maroson. Az áradása egybeesett a Tiszáéval, hivatalosan beérkezett sürgöny jelenti, hogy a Maros március 24.-én reggelre 17 centimétert áradt, a Tisza további emelkedése várható a város alatt. Makón március 24.-én este a vízállás 24 láb 2 hüvelyk, s a veszély mind komolyabban kezd fenyegetni.