Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN
A Tóköze-Istvánházi Armentesítő és Belvíz Szabályozási Társulatnál a HármasKörös jobb partján, Szelevény község határában fekvő „szelevényi" és „istvánházi" puszták birtokosai 1847. évben kísérelték meg birtokaiknak mély fekvésű, mintegy 2100 kat. holdat tevő részét a Hármas-Körös kiöntése ellen megvédelmezni az akkori áradásoknak megfelelő gátakkal. Ezen gátak Szelevény községben mintegy 200 méter hosszban, továbbá a tóközi laposon, melyek közel Szelevény községhez és az úgynevezett „istvánházi" laposon, egyenkint mintegy 1000 méter hosszban létesítve, árvíz alkalmával a szelevényi, illetve istvánházi birtokosok által védelmeztettek, anélkül azonban, hogy a birtokosság társulattá alakult volna. Ezen védekezési mód 29 évig folytattatott, vagyis 1876 évig, midőn az árvíz március havában ezen kezdetleges védműveket felülmúlta, az egész árterületet elöntötte. Ezen árvíz hatására a birtokosok a rendszeres töltések kiépítése céljából társulattá alakultak. (Gallacz) A Tóköze-Istvánházi Armentesítő és Belvíz Szabályozási Társulatnál az 1876 évben sor került a Szeder-féle, 1877 évben pedig a tóközi védtöltés létesítésére. (Gallacz) Az 1876 évi tavaszi árvíz a Fehér-Körösnél Kisjenőn 5,72 méter; a Fekete-Körösnél a remetei hídnál 6,53 méter és a Kettős-Körösnél Békésen 6,30 méter magasra emelkedett. Az Arad megyei társulat Fehér-Körösi védtöltését GyulaVarsánd községgel szemben 530 méter hosszban meghágta és ugyanezen töltésrendszernél 3 helyen, együtt 122 méter hosszban kiszakította. A Fekete-körösi társulatnál 4 töltésszakadást 60 méterben idézett elő és az alsó Fehér-körösi társulat védtöltéseit a Fehér-Körösnél 3 helyen 147 méter, a Fekete-Körösnél szintén 3 helyen 168 méter. A Kettős-Körös bal partján a Lápos érnél 40 méter hosszban kitörte a víz a gátat, miáltal a gerla-pósteleki uradalmi birtok a kastéllyal együtt teljesen el lett öntve, Békés község belsősége a legválságosabb helyzetbe került, s csakis nagy erőfeszítéssel, Jancsovics Pál királyi tanácsos, Békés vármegye alispánjának, mint kinevezett árvédelmi kormánybiztosnak vezetése alatt 30 napon keresztül foganatosított védelmi munkálatokkal volt az elöntéstől megóvható. Ugyanezen árvíz a Hármas-Körös védtöltéseit is erős megpróbáltatásnak tette ki, melynek jobb partján aránylag gyenge méretekre kiépítve volt az Ivánfenéki Társulat védtöltése. Ennek védelménél a védtöltéshez néhány lépésre eső uradalmi gazdatiszti lakban, a gazdatiszt neje azon pillanatban adott életet egy új honleánynak, midőn a tomboló vihar által felkorbácsolt habok, dacára az éjjel-nappali védelemnek a védtöltés 3 méter széles koronájából már 2 métert elsodortak s annak kitörése biztosnak látszott. E pillanatban lehetett érvényesülését látni azon magasztos érzelemnek, mely a hosszú védekezés által valóban kimerült árvédelmi munkásokban nyilvánult, midőn legvégső megfeszítéssel, saját életük kockáztatásával most már nem az ártéri birtokosok érdekét, hanem két élet megmentését tartva szem előtt: a védgátat a kitöréstől megóvták. (Gallacz 1896) A Körösök árvizének csúcsa még a Tisza tetőzése előtt elhagyta a folyót, így a Tisza visszaduzzasztása kevésbé érvényesült. Az árvízveszély azonban a vízszint tetőzése után sem szűnt meg. Csaknem egy héttel a tetőzés után Kunszentmártonból április 7.-ről a következőket írják:
