Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN
S hogy ezek miért vannak kitéve, annak 3 fő oka van: um. a szabályozás alkalmával ásott meder keskeny volta, továbbá, hogy ezen keskeny meder az iszapolás következtében annyira felemelkedett, hogy magasabb sok helyen, mint a mentesíttetni akart terület. Végre, hogy a szabályozás nincs mindenütt keresztül vive. Addig is, amíg ezen okokra adandó alkalommal visszatérünk, ajánljuk ezen városok és községek rettenetes helyzetét a megye és különösen a kormány figyelmébe, mely előtt kivált most, miután a felszántott legelőket, mint szántó-földeket telekkönyvezett. Már csak az adó tekintetéből sem lehet közönyös dolog, hogy évenként több ezer hold föld víz alatt legyen, és nem lehet közönyös azon minden pillanatban bekövetkezhető eshetőség, hogy ezen községek lakosaikkal együtt a megsemmisülésnek legyenek kitéve! (BK0303) Gyulai olvasói levél a Körös árvízről 1876. március 2.-án: „Helyzetünk ... legkevésbé sem változott. A város megmentésére ugyan több kilátás van, de földjeinken a víz folyton terjed, a nagyobb szakadások befogadása csak lassan halad, részint az ár sebessége, részint azoknak nehezen megközelíthetése és az anyagok szállításának nehézsége miatt. Az 5 szakadásból eddig 3 van befogva, a negyediken és ötödiken dolgoznak, de a víznek kétnapi folytonos áradása csak lassan engedi a munka haladását. Mindezekhez még az is járul, hogy majcl minden nap az eső esik, mi a partokat eláztatja, és a hegyekből, - hol a Körösök forrásai vannak - áradást idéz elő. Kddig legalább 4000 kat. hold (2300 ha) földünk van víz alatt, és ezek legnagyobb része őszivel volt bevetve. Nem egyedül a mi szakadásaink növelik az árt, de Arad megye szakadásai Sólymoson keresztül egyesültek oláhréti árvizünkkel, a békési 80 öles (-150 m) szakadás vize pedig Szeregyházát borítja és egyedül a dobozi országút akadályozza még, hogy a „Bánom" vízével nem egyesül ez is, amely esetben a gyulai földek egyharmada víz alatt állna. A sarkad-remetei erős gáton már csak nyúlgátak tartják a vizet, hogy az uradalmi földekre át ne csapjon. A szilárd vasúti töltés karózással és kóróval erősítve némely helyen alig féllábnyira látszik ki, ostromolva mindkét részről víz által. A vonatok csak lassan és óvatosan haladnak el rajta és így is veszélyes lehet, különösen szeles időben. (A vonatok azóta ott már nem közlekedhetnek. A szerk.)" (BK0305) A békési szolgabíró a csabaihoz március 3.-án éjjel 2 órakor a következő sorokat intézte: „Tekintetes szolgabíró úr! Békés városát az óránként növekvő rendkívüli vízveszély végpusztulással fenyegeti. Végrehajtó közegekre lévén szükségem, kérem a nélkülözhető csendlegényeket - rendelkezésem alá helyezve - hozzám lehetőleg azonnal átutasítani. Asztalos M. szolgabíró." Az árvíz lefolyásáról a településekkel kapcsolatban csak elszigetelt információk vannak. Tény, hogy az ispánok és szolgabírók csak korlátozott anyagi lehetőséggel bírtak, rendkívül rossz volt az információáramlás és az árvízvédekezés csak követte az eseményeket. Semmilyen előrejelzés nem volt, nem lehetett tudni mekkora árvízszint lesz és hány nap múlva. Ezeken a problémákon csak kis részben segített kormánybiztos kirendelése: Március hó 3-án virradóra Gyula város elöljárósága Békéscsabán keresztül „telegraphirozott" a minisztériumhoz, teljhatalmú kormánybiztost kérve, s „ez március 4-én az Arad megyei kir. főmérnökkel lejött Békésmegye alispánjának 281 képében. Adja Isten, hogy együttes működésüknek sikerüljön a város megmentése." (BK0309) Az a tény, hogy több helyen is alispánt neveztek ki teljhatalmú kormánybiztosnak, azt mutatja, hogy elsősorban a Belügyminisztérium foglalkozott az árvízvédelemmel, mint önkormányzati feladattal.
