Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN
„Az árvíz Gerla-Pósteleken folyvást emelkedőben van, úgyannyira, hogy onnan a gerlai hid mellett és az uradalmi kastély irányában már a töltés tetején volt. Az árvíz a gerlai kastélyt is ellepte és gróf Wenckheim Károly úr szalonjaiban terjeszkedik széjjel. A gróf úr az, aki eddig megyénkben a legtöbb kárt szenvedett az árvíz miatt. Minthogy pedig a Gerla-Póstelekre kiömlött víz a Fehér-Körös vízének körülbelül másfél lábbal magasabban áll, könnyen megeshetik, hogy a kiöntés még a mostaninál is nagyobb lesz és erősebben fog behatolni a Fehér-Körös medrébe, Csaba város határát, jelesen az egyházi szőlőket és a tehénjárást, valamint a vandháti pusztát és a nagy rétet a legnagyobb veszély fenyegetni. Ennek megelőzése tekintetéből a csabai járás derék szolgabírája a Fehér-Körös mentén kellő számú őrök felállítását, valamint a gátak alantabb álló részeinek emeltetését rendelte el." Egy újság olvasó a következő magántudósítást küldte be a békési árvízről: „Kis viskóm a Fehér-Körös partjánál van a malomvégi tized főutcáján. Szombaton délelőtt 279 a víz közvetlenül alattunk a partot több helyen kifúrta 280 és elszakítással fenyegette annyira, hogy ha félórával későbben jön a segítség, a város innen kétségtelenül elömlik. Attól az időtől fogva folytonosan vigyázzuk éjjel-nappal, de ha egy helyt sikerül is a folyást megakadályozni, más helyt újra kitör, amellett, hogy az egész part hosszában a víz mindenütt szivárog. Az udvar egy része már víz alatt van. E pillanatban nagy szél hömpölyögteti a habokat, a partokból néhol egy tenyérnyi, néhol annyi sincs kinn. Ember a segítségre elég, de anyag minél kevesebb." (BK0309) Árvízkor jönnek elő a problémák. Egy békési levél 1876 február 29.-ről ugyan elismeri az ármentesítés előnyeit, azonban rámutat az elkövetett hibákra is: Mindenki jogosan hitte, hogy a szabályozás következtében a Körös szeszélyének gát lesz vetve, s az addig legelőföldek biztos szántóföldekké válhatnak, miáltal nemcsak egyesek, hanem az állam is nyer. Követelték tehát a lakosok, hogy a legelő birtokarány szerint osztassék fel. Ez megtörténvén az addig szűz föld felhasogattatott az eke által, s néhány évig, míg a szabályozás következtében mély mederbe terelt víz partjain ki nem csaphatott, vagy azt el nem szaggathatta, termett is oly busásan, hogy nem volt példátlan eset, hogy egy hold földről, melybe számítás szerint 2 véka mag vettetett, 20-30 köböl arattatott. Lett is ezen földeknek mesés áruk, sokan árvíztől mentes anyaföldjeiktől váltak meg, csakhogy néhány hold ily bőven termő földre tehessenek szert. Sokan bankoktól váltókra kölcsönöztek, csakhogy maga a nép által igen helyesen bánomoknak nevezett új földekből néhány holdat vásárolhassanak. És ettől az időtől fogva kezdődik az anyagi romlás, mert a legelőfelosztás által vége lett a baromtenyésztésnek, a gazdákra nézve az egyik jövedelmező forrásnak, mindenki csak búzát akart évről-évre termeszteni, takarmánytermesztésről szó sem volt, elannyira, hogy nagy területen el lehetett menni anélkül, hogy a szem egy darabka herést, bükkönyt vagy más effélét látott volna. Ettől az időtől kezdődik pedig az anyagi romlás különösen azért, mert a Körös szabályozása dacára ezen földek majd itt, majd amott az árvizek által majd minden évben elöntetnek, mégpedig vagy úgy, hogy a lakosok kénytelenek városuk vagy községük házainak megkímélése tekintetéből a partot kivágni. Az árvíz által okozott ezen szerencsédenségnek különösen néhány város és község van megyénkben kitéve, melyekben a hegyekből lejövő hólé, és általában a nagyobb esőzés egyrészt remegést okoz, holott ezek gátadó címen, nagy adót fizetnek, van köztük olyan, mely minden házért és minden hold földért minden évben külön-külön 1 frt 50 kr gátadót fizet. 279 Febmár 26 280 Csurgás lehetett.
