Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN
vízzel. Épült egy földhányás, hogy a „szárazfölddel" legyen kapcsolat. Ez volt minden valószínűség szerint a sárkányfarki 239 gát, amelyik átszakadt április 4.-én. Ekkor mintegy „20-30 ház esett ismét martalékul". (H0409) A vízszint április ötödikén tetőzött 755 cm-el. Gátszakadások nélkül a csongrádi vízmércén az 1876 évi árvíznél 760-770 cm körüli vízállást mértek volna. Csongrád pusztulását és a korabeli viszonyokat szemléletesen mutatja be a Nemzeti Hírlap szerkesztőségébe írt április 7.-i keltezésű eredeti levél: „Tekintetes Szerkesztő Úr! Éppen 12 napja múlt annak, hogy városunk egyharmadát a víz elborította, azóta a legnagyobb izgatottságban élünk. A vészharangok kongása nem egyszer tette izgatottságunkat még rémségesebbé: három hét óta folytonosan küzdeni, éjjel-nappal, az élet-halálharccal, nem csekély dolog. Kivált midőn nem tudjuk, hogy egy újabb gátszakadás és vízbetörés esetében, hol kereshetünk mi, a városban maradók biztos menedéket, holott látjuk, hogy az eddig biztosnak vélt helyek is vízzel borítottak. Csongrád fekvését mindenki egy óriási, ingoványos U alakú félsziget nyelvébe beékelve ismeri. Ez egész félsziget a böldi révnek kanyarodva több mint nyolcezer öl (15200 m), sok helyen több ölnyi porhanyó, több ölnyi magas, iszap-föld töltéssel van védve... Okát fürkészni az eddig bekövetkezett nagy szerencsétlenségnek, nem időszerű. De annyit jó lélekkel elmondhatunk, hogy e város polgármesterét és vészbizottságát nem terhelheti semmi vád, ők megtettek mindent, amit tenniük hivatásuk parancsolt, de a paraszt gőgön, az űrhatnámságon, minden bölcs intézkedésük hajótörést szenvedett. A jobb módú polgárok, tisztelet a kivételnek, mintha nem is lettek volna kötelesek, fülüket sem mozdították a felhívásokra, sem embert, sem kocsit nem adtak. Az, ki ha földet kellett választani, 80-90 szavazatával fenyegette a szegény házas zselléreket, tudott parancsolni, de zsákot töltetni nem, vagy midőn a végső szükség kényszerítene is, csak saját birtokát védette. Látva ezt, s az ehhez hasonlókat az alsóbb néposztály, annak idejében szintén vonakodott a töltésekre menni. Hogy még felfordultabb legyen a világ, azon képviselők, kik a felügyelettel s munkavégzéssel lettek megbízva, hivatásukat vagy sehogy sem, vagy félreismerték, többen közülük, állandóan részegek voltak. Nem mondok valótlant akkor sem, ha állítom, hogy e népnek az elöljárók elleni tiszteletlensége s engedetlensége nem kis szerepet játszott a veszély előidézésében, amennyiben saját kárára bölcs intéseire az elöljáróknak, rá sem hallgatott. Inkább megszökött a városból. Ezrivel tódult a nép a tanyákra, mintsem itthon maradt volna, s védte volna saját határát s városát. Többekkel megtörtént, hogy mindenét kihurcolván az ár ott érte s tette tönkre, míg ha hon marad, kárt nem szenved. Ilyeneket szokott szülni a tudatlanság, engedetlenség és lelketlen hanyagság... Nem a „Szegedi Híradó"-ban említett bor, hanem az itt elősorolt körülmények voltak fő okozói a csongrádi pusztulásnak. Úgyhogy méltán állíthatjuk, miszerint Csongrádot saját népe szófogadatlansága s városból való gyáva megszökése juttatta nagy részben koldusbotra. ... most a nagy csapás bekövetkezése után, midőn eddigi nagymérvű kárunkon tanulhatunk, határunk fele, városunk kétharmada még mindig óriási küzdelmű védelmet kíván. Eddig összes legelőnk, legjobb termőföldjeink állnak víz alatt. Az összedőlt tanyák és tanyai melléképületeinek száma több százra megy. A városban öt nappal előbb hivatalosan lett összeszámítva az összedőlt házak száma, már akkor 456-nak találták, de azóta is naponként düledeznek. A március 26.4 esti kiöntés egészen elszigetelt minket a világtól. Csak napok után, nagy erőfeszítéssel sikerült előbb egy gyalog, majd később egy keskeny kocsiutat Alpár felé létrehozA nevezett helyen korábban nyílt betorkolású záporvíz beömlő volt. Később műtárgy épült oda.
