Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
Nagyméltóságú Minisztérium! Hivatkozva az e folyó évi február 15-én 629 sz. alatt kelt rendeletre, építési felügyelő tekintetes Hajnald István úrnak f. évi 50. sz. alatt kelt felszólítására, melyben arra hívja fel a folyammérnöki hivatalt, hogy a várszegi és bogyiszlói dunai átmetszések kiképeztetése céljából a faddi és tolnai holt Duna ágak torkolatainak elzárásáról készítendő tervezethez szükséges felvételek és egyéb előmunkálatokról költség előirányzatot készítsen, alólírott következő véleményét terjeszti elő. Arra nézve, hogy az elzáratások után az átmetszések kiképzésénél és a holt Duna ágak eliszapolásánál bekövetkező kedvező vagy kedvezőtlen eredményt annak idején meg lehessen ítélni, szükséges ezeknek az elzárás előtti, vagyis a jelenlegi meder viszonyait ismerni. Ennél fogva szükséges lenne, hogy az átmetszések kezdetén felül mintegy 900-1000 méter távolságtól kezdve lefelé egészen az átmetszések dereka tájáig minden 400 méter távolságra, azon alól pedig az átmetszések alsó végéig minden 700-900 méter távra egy-egy keresztszelvényt venni, hasonlóképpen a holt ágakban is, azoknak torkolatától lefelé mintegy 2 kilométer hosszban minden 200-400 méter távolságra szintén egy-egy keresztszelvényt venni. Az átmetszések és holtágak jelenlegi helyzetét az imént megírt hosszban asztallal felvenni, és hogy időjártával a bekövetkező helyzet és mederváltozásokat a térképen rectifikálni lehessen, célszerű lenne a főfolyam mindkét partján, minden kilométer távolságra egy-egy 15 cm vastag, 1,3 m hosszú tölgyfa cölöpöt a földbe annyira leásni vagy leverni, hogy azok csak 0,3 méterrel álljanak ki a földből és azokat mélyen beléjük égetett számokkal megjelöltetni. Ezután asztallal felvenni, és lejtmérés által a vízszínnel összekötni. Ezek a későbbi felvételeknél tájékozódási és lejtmérési főpontul szolgálnának, melyek segítségével kevesebb költséggel lehetne a rectificatiót eszközölni. Nem lenne felesleges még a Hármas-szigeten is néhány fúrást tenni azon esetre, ha annak keresztül ásatása netalán kombinációba vétetnék. Ezen munkálatokhoz szükséges lesz: ... Az árvíz többször szerepelt a kormányüléseken. A Kormány a jegyzőkönyvek alapján viszonylag keveset foglalkozott az árvízzel. Csak négyszer volt napirendi pont az árvíz alatt és az utána következő fél évben. Először február 27.-én (lásd a jelzett napnál). 1876. 05. 16.-i Miniszteri értekezlet jegyzőkönyvi részlete: „Az árvíz által megrongált vízi védművek helyreállítása végett az illető érdekeltségeknek az állam részéről kölcsönök nyújtassanak, a minisztertanács tekintetbe véve, hogy a védművek helyreállításához haladék nélkül hozzá kell fogni, s az egyes víztársulatokhoz alig volnának képesek ily rövid idő alatt a gátak helyreállítására szükséges költségeket megadni, az országnak a további károktól való megóvása érdekében elhatározta, hogy a folyamodó társulatok és érdekeltségek vízi védművek helyreállítása végett állami kölcsönökkel engedélyeztessenek. E végből megbízta egyrészt a Közmunka és Közlekedési Miniszter Urat, hogy a megkívánható költségekre nézve mielőbb legalább egy hozzávetőleges számítás létezzen, másrészről felhatalmazta a Pénzügyminiszter Urat, hogy az adandó kölcsönökhöz szükséges tőkéket Őfelsége jóváhagyásának kieszközlése mellett a kormány kezelése alatt lévő alapokból, ha másként nem lehet, az alapokban lévő értékpapíroknak lombardírozása útján szerezze meg, s egy törvényjavaslatot készítsen elő, mellyel a kormány körülbelül 300000 Frt kölcsön kiutalványoztatására felhatalmaztassék." 1876. 06. 20.-i Minisztertanács jegyzőkönyve alapján: „Az idei tavaszi árvizek alkalmával magukat különösen kitüntetett egyének részére megfelelő legfelsőbb kitüntetéseket illetőleg legfelsőbb elismerés nyilvánosítását hozhassa Őfelsége személye körüli miniszter Úr útján legfőbb helyen, javaslatba, részint pedig a kormány elő előterjesztést nyilváníthasson."
