Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
1876. 09. 09.-i Miniszteri értekezlet jegyzőkönyve szerint: „elhatároztatott, hogy Major István esztergomi kanonok részére ... az árvízkor szerzett érdemei elismeréséül Lipót rend lovagkeresztjének díjmentes adományozása Ráth Károly, budapesti főpolgármester részére ... az árvízkor szerzett kiváló érdemei elismeréséül a Ferenc József rend csillagos középkeresztjének adományozása hozassék Őfelségénél javaslatba." Árvíz a társulatoknál A Duna menti társulatok leírásaiban 190 viszonylag kevés adatot találunk az 1876. évi árvíz lefolyásáról 191 . A Gombos-Vajszkai Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat töltéseit az 1876. évi rendkívüli árvíz már csaknem teljes szabvány szerint kiépített állapotban találta. Ennek ellenére az egész öblözetet elöntötte a víz: „A töltések a rendkívüli és tartós árvíznek ellenállni nem voltak képesek. Először is a bogojevai határban szakadtak be s öntötte el az egész öblözetet. A hoszszantartó árvíz a védtöltés mindkét oldalát szerfelett megrongálta és a vajszkai uradalmi töltés alsó részét, mely a vizek kibocsátására több helyen kivágatott, az e helyeken keletkezett rendkívüli mély szakadási gödrökkel 192 teljesen tönkre tette oly annyira, hogy ezen töltés vonalozását is teljesen meg kellett változtatni s a töltést a régi vonaltól eltérőleg mintegy 200 méterre a mentesített területbe bellebbezni mintegy 2 km hosszban." „Ezen rendkívüli csapás az érdekeltség nagy részét elkedvetlenítette és reményeiben csalódva, anyagi áldozataival kimerülve, csak nagy nehezen volt rávehető arra, hogy a társulattá való megalakulás ellenére Bács-Bodrog vármegye rendeletének eleget tegyen. A vármegye a töltésnek 2 öl (~4 m) szélességű az 1876. évi árvíz fölé 2 bécsi lábbal (0,64 m-el) érő koronával s mindkét oldalon 2:3 193 arányú rézsűvel való helyreállításának eleget tegyen." Az 1876. évi árvízvédekezés helyi lefolyását a Szegszárd-Bátai öblözetben Tóth Károlynak „Szegszárd-Bátai Dunavédgát Társulat múltja és jelene" című, az 1896 évi milleneumra kiadott könyve alapján ismerhetjük meg röviden: „A Szegszárd-Bátai Dunavédgát Társulat az 1870-es évek közepén több problémával küszködött. Anyagilag eladósodott, nem tudta megoldani az öblözet belvizének levezetését, sorozatban jöttek az árvizek, így a társulat működédével senki sem volt megelégedve. Az uradalmak keresték a kibontakozást és azt a kormánybiztosságban vélték föltalálni. Gőzsy Ferenc a szegszárdi alapítványi uradalom meghatalmazottja indítványozza, hogy kormánybiztos kinevezését kérje a társulat. A közgyűlés ugyan nagy szótöbbséggel elvetette az indítványt, de a minisztérium a fenyegető veszély küszöbén február 17.-én kinevezte kormánybiztosul Lejthényi Györgyöt a tár190 Ezek a könyvek társulatonként a milleneum évére készültek. 191 Sok helyen az árvíz hatására döntötték el, hogy társulattá szerveződnek az érdekeltek. 192 A kopolya szó valószínűleg még nem terjedt el. 193 Ilyen meredek rézsűhajlással csak a bajt hozták magukra.
