Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
Mély alázattal alólírottnak utazása fő célja az volt, magának meggyőződést szerezni anól, vajon a fenn említett 9687 számú rendeletben kilátásba helyezett magasabb víz, e helyen nem csaphatna ismét át a soroksári ágba, okozhatván még nagyobb mérvéi elfajulást és kárt. Erre nézve mély alázattal alólírott következőket találta: A nagy Dunából a szigetbe vágott első mederrész, az Anna kápolnánál, a Tökölből Szigetújfalura vezető útvonalon, a megye által elzáratott, de egy oly silány töltéssel, mely sem az elegendő magassággal, sem szélességgel, testtel és hosszal nem bír és melyet egy két lábnyival (0,3-0,6 m) magasabb mint a pillanatnyi vízszint (15 láb = 4,8 m). Egy kis hullámverés mellett a legnagyobb könnyűséggel átszakíthatja, rombolásait újrakezdené. Ha pedig a Duna még egyszer e helyen beleveti magát a vájulni kezdett mederbe, akkor ott óriási pusztításokat tesz, onnan oly könnyen ki nem szorítható és óriási pénzösszegeket igényelne. A szóban levő töltés, mely egyszersmind közlekedési útnak szolgál, először nem bír egyenlő magassággal, mert az egy 20 ölnyi (38 m) hosszú készen alig 3 lábbal (0,96 m) magasabb a jelenlegi víznél, tehát csak 16-17 láb (500-540 cm) magas a 0 felett. Koronaszélessége általában 2 öl (3,8 m), de a fent érintett 20 ölnyi (38 m) hosszban alig 1 öl (1,9 m). A sziget felőli oldalon semmi részűje nincs, hanem néhány bevert cölöp és deszkából merőleges fal készíttetett, melynek háta mögött 3 öl (5,7 m) mély kimosások vannak, a Duna felőli része bír ugyan egy kis rézsűvel, ahol kevés kő is látszik, de ezen kő sem burkolatot, sem kőborítást, de még kevésbé rendes kőhányást nem mutat. Továbbá a töltésen jelenleg is repedések láthatók. Itt a nyári vizek talán már nem is nőnek magasabbra, és így e pillanatban veszély nincs is, de a téli vizeket ily állapotban elvárni nem szabad. Mély alázattal alólírottnak szerény véleménye az, hogy égető szükség az, hogy ezen töltés 22 lábra (703 cm) 0 felett felemeltessék, 3 öl (5,7 m) koronaszélességgel, 1:2 rézsűkkel. A Duna felőli rézsűje rendes kőburkolattal láttassék el, vagy legalábbis jó vastagon kővel kirakattassék, hogy a hullámok a töltésnek ne ártsanak, a töltés jó hosszan mindkét végén a régi partba nyúljon. Ez a legsürgősebb teendő, melynek minden esetre ez évben végrehajtva kell lennie, különben a Duna nagyon könnyen ismét felkeresheti ezen az utolsó árvíz alkalmával talált utat. Ezen töltés magasbítása és erősbítése csakis a legszükségesebb, ami e tekintetben múlhatatlanul meg kell történnie, de ha a mély alázattal alólírott hivatalnak itt szerénynézetét kifejteni szabad, hogy miképp kellene ezen helyi átfolyást egyszer s mindenkorra meggátolni és a jelenleg elpusztított földeket ismét használhatóvá tenni, akkor bátorkodva mély alázattal alólírott hivatal a következőket tervezni a már némileg kiképződött új meder, nem csak egy helyen, hanem több helyeken. A kimosott gödrök fűzfákkal vagy akácfákkal beültetendők először azért, ha a víz egyik vagy másik töltést keresztülszakítaná, a fák a folyást megakadályoznák, de másodszor azért is, hogy a homok kötve legyen és így ma-holnap ezen földek megint használhatóvá legyenek. Végre még el nem mulaszthatja mély alázattal alólírott hivatott felemlíteni, miszerint Tököl helységről Szigetújfalura vezető út mellett egy 3,4 láb (1,06 m) magas kistöltés húzódik el, mely szinte az utolsó árvíz alkalmával a Szígetcsépi határon... valami 100 ölnyi (-200 m) hosszban elsodortatott. Ezen kis töltés helyreállítása szinte a legszükségesebb közé számítható." A Magyar Királyi Folyammérnöki Hivataltól Garzó Lajos k. folyammérnök Bajáról 1876 évi augusztus 7.-én a Hármas-szigeti jégtorlódási hellyel kapcsolatban a következő levelet küldte a Közmunka és Közlekedési Minisztériumba 189 , pontosan megírva, hogy minden beavatkozás első fázisa a geodéziai felvétel, amihez fix pontokat kell telepíteni: 189 OL-Kl 73-1877-14-2111
