Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI

Duna és mellékfolyóinak medréből való kilépése miatt az érintettek elszenvednek, a behajtott egyházi jövedelmek 1876 évi hozadékainak terhére 15.000 Ft-ot engedélyezzenek és engem egyúttal utasított, hogy ebből az összegből a főváros területén lakó árvízkárosultak szükségének enyhítésére 3000 Ft-ot Őméltósága rendelkezésére bocsássak. Mivel engem ért az a megtiszteltetés, hogy az Ön nagy becsben született Főméltóságát az Ő Királyi és apostoli Fenség újabb legkönyörületesebb döntéséről tájékoztassam, egyúttal utasítottam a Magyar Királyi Központi Állami Bankot, hogy ezt az összeget számla ellenében az Ön nagy becsben született személyének illetve az Ön teljes jogú meghatalmazottjának a Magyar Egyházi Alapítványból haladéktalanul kifizessék. Bp. 1876 márc. 9. Trefort Ezt az iratot este fél 9-kor tették közzé az Árvíz Bizottságnál és azt élénk éljenzéssel fogadták. (UL0311) Március 11.-én a hajóközlekedés megindult Szentendre és Kisoroszi között. Egy telegram Pancsováról jelenti a víz ott ma éjjel 8 hüvelyket (20 cm-t) emelkedett, 18 láb 11 hüvelyk (585 cm). (UL0311 ) Mihalik, nyugalmazott miniszteri tanácsos úr az Árvíz Bizottságnak egy levelet juttatott el, melyben az „Ungarische Lloyd" esti lapjának 7.-Í és reggeli lapjának 8.i számában az „Árvíz" rovatban szereplő állításait cáfolta. A helyreigazítás megjelent az Ungarische Lloyd március 9-i számában. Az összes Iványi úr által megnevezett így cáfolta, hogy a Soroksári-Duna ág megnyitásával egyet értene, a mérnöki szakma egységes racionális álláspontot képviselt. A Pesti Napló nem látva az egységes álláspontot, azt hangsúlyozta, hogy tág teret és nyilvános vitának, így március 11-i tárcájukban is csak ellenzéki véleménynek adtak helyt, nem visszakoztak korábbi túlzott liberális állásfoglalásuktól: „Meghajlunk mi a szaktudományok és az azokat művelő szakférfiak előtt, de még inkább meghajlunk a szomorú tapasztalások előtt, melyek az elméleteket gyakran halomra döntik. Midőn a Duna szabályozás tervét a kormány elfogadta hangzatosan lett elmondva, hogy a terv elkészültével a part emelése és a folyó összeszorítása valamint a Soroksári-Duna ág elzárása által a víztömeg a folyó ágyát, medrét mélyíteni és a nyert nagyobb sebessége által a fővárost jégtorlódásoktól s ezek folytán a vízártól -minden időkre- meg fogja menteni. Elmondták, hogy a terv végleges megállapítása előtt minden megfigyelhető körülményt és adatot számba vettek és tudományos számítás és tüzetes vizsgálat tárgyát képezték. A terv végre elkészült, s a főváros, és a főváros lakosságának, százezreknek nyugodtan kellett volna a jövőbe nézni. De eljöttek a megpróbáltatás napjai is, és a nagy mű melyhez annyi reményt és sikert kötöttek, s mely annyi millióba került, a próbát nem állotta ki, mert vízár borítja a főváros nagy részét. Az igaz, hogy rendkívüli víztömegek folynak minden oldalról a Dunába, de hisz a szabályozást is rendkívüli vízárak ellen alkották, és a terv készítése alkalmával a rendkívüli hóeséseket, mint a rendkívüli víztömegek szülőjét csak számításba kellett, hogy vegyék a szakértők? Megcáfolhatatlan tény, hogy ezúttal a fővárost nem teljesen borította el a vízár, az csak annak tulajdonítható, hogy a tábori kórháznál a Dunán átmenő vasúti híd töltése nem készült el, mert ha a töltés elkészült volna, ez a főváros teljes romlását vonhatta volna maga után. Tízezer szemtanú állíthatja és bizonyíthatja ugyanis, hogy a jég nem a vasúti híd oszlopai között, hanem a hídtöltés által elzárni szándékozó budai oldalon folyt le s így mindazon víztömeg, mely a lapályokon ott elterült, az elkészülendő híd töltés