Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
folytán, a főváros kárára tolult volna vissza, másfelől nem terjedhetett volna el. A Soroksári-Duna ág el van zárva, mely elzárásnak számítható be viszont, hogy az ercsi jégtorlódás miatt a víztömegek Battánál, a Csepel szigeten át, a Soroksári-Dunába vágtak maguknak utat, mely tény bizonyítja azt, hogy a soroksárit nem elzárni, de medrét kotrással mélyíteni és ezáltal nagy víztömegek befogadás és levezetésére képessé kelet volna tenni. Megcáfolhatatlan tény továbbá, hogy amíg a Rudas fürdőnél a víztömeg 160 öl (~305 méter) szélességű mederben folyik le, addig ugyanazon víztömeg a Sáros fürdő alatt, az úgynevezett Kopasz-zátony táján a jelenlegi szabályozási terv szerint 255 öl (485 m) szélességben alig képes lefolyni. És miért? Csak azért, mert a szent Gellért hegy lába a Dunába messze lenyúlván, a víz alatt elterülő szikla gerinc legyőzhetetlen gátat szolgáltat a szabadabb lefolyásra és a folyam ágyának mélyítésére, ami abból is kitűnik, hogy a Sáros fürdő alatt a vasúti híd táján a folyam mélysége a budai oldalon mintegy harmadát teszi azon mélységnek, mely a Rudas fürdő táján észlelhető. így a mondott sziklafenék akadályból származhatott ősi időkben a jelenlegi Soroksári-Duna ág, minthogy a szikla-alap fenékről a víztömegek egy része balra nyert irányt, míg a másik része jobbra csapva az úgynevezett nagy Dunát képezi. Szakértők azon állítása, hogy a Soroksári-Duna kinyitása által a víz sebességét veszti, hogy a mondott ág megtelése után a víz a fővárosra nézve csak csekély apadást fog okozni, nem gyengíti meg azon hitünket, meggyőződésünket, hogy a Soroksári-Duna ágat kinyissák, mert mi csakis annak megnyitásától várjuk ezúttal is megszabadulásunkat a vízártól, és várjuk nemcsak most, hanem a jövőben is. Azon álltás ellenében pedig, hogy a Soroksári-Duna ágba beférő víztömeg elvész az óriási víztömegek mellett, melyek felülről ránk zúdulnak, csak annyit jegyzünk meg, hogy valamint egy színültig telt pohárba csak egy felesleges csepp is elég, hogy a pohár tartalmát kiömlessze, úgy a fővárosra nézve éppen azon víztömeg lehet esetleg a legnagyobb pusztulás okozója, mely a Soroksári-Duna ágba befér. Azt is felhozzák még a szakértők a kinyitás ellen, hogy az újbóli elzárás, nagy összegbe kerülne, és, hogy míg mi fővárosiak csak keveset nyernénk a kinyitás által, addig a falvakat és határokat borítaná és így mások roppant károkat szenvednének. Igaz, nagyon való, hogy mások nagy károkat szenvednének, de a főváros megmentése a pusztulástól első kérdés, mert a főváros, mely a vízárnak ki van téve, nem nagy vonzóerővel bírhat az ipar és kereskedelemre és gyárak emelésére, melyek milliókba kerülnek. A költségkímélési szempontot illetőleg csak annyit jegyzünk meg, hogy a vasúti hídnál is roppant költség-különbség fog előállani, mert hisz a híd eredeti terve a szomorú tapasztalás folytán megváltozik, minthogy földtöltést alkalmazni nem lehet, mert az a víz lefolyását meggátolná és csakis a jégtorlódást mozdítaná elő... Az elsoroltak után a törvényhozó testület talán úgy fogja érezni, hogy a Soroksári-Dunát -a szakértői ítéletek ellenében is- kinyittassa, hogy így szerencsétlen budai polgártársainkat végre megnyugtassuk és a nagyobb pusztulástól megvédjük. Ellenesetben, ha a vízár még sokáig fog tartani, a költő szózata, hogy „Él magyar, áll Buda még!" csak fájó zengemény lesz, minthogy a roppant mérvű alámosások a város nagy részét romba fogják dönteni." Március 12. vasárnap, Reggel 6 órakor indult Budapestről a cs. és kir. Duna Gőzhajózási Társaság „Debrecen" nevű gőzhajója, felszállítandó azon 438 darab kenyér, 15 darab szalonna, 39 font 167 (19 kg) zsír, 112 font (55 kg) hús, 264 zsák burgonya, 11 zsák Egy budai font = 0,49 kg.