Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
Tass közönsége ekkor már körülsáncolta magát - ha jól értesültünk. A futár azzal a tapasztalattal érkezett meg, hogy az úgynevezett Fehérlónál a Duna vize nagyon fészkelődik, jó lesz előre gondoskodni. Többen tettek ezután kirándulást a helyszínre, s a város elöljárósága is kezdett intézkedni. 24- én lovasőrt állítottak a Duna említett medréhez azon meghagyással, hogy ha a vízáradás a veszélyes pontot elérné, rögtön száguldjon haza, s akármely időben azonnal hírt adjon. Egyszersmind a lakosságnak is tudomására adta a hatóság a bekövetkezhető veszélyt s figyelmeztette, hogy akinek a határban tanyai lakása van, onnan jószágaikkal elmeneküljenek. 25- én éjjel 2-3 óra között, szokatlan dobpörgés riasztott fel bennünket nyugalmunkból. Ekkor jelentette a kiállított lovasőr a Duna vízének a jelzett pontig történt emelkedését, rögtön talpon volt minden ember, de a veszély nagyságát ez időben nem ismerve, rémülten szaladgált a város minden részéből s a városház térre gyülekezett. A város külső részében lakók egyszersmind vagyonukat igyekeztek megmenteni, míg a magukat biztonságban érzők a víz megérkezését izgatottan várták. Az elöljáróság egy talpat készíttetett és egy ladikot kerített, e kettő volt összes mentőeszközünk. Ezen kívül a város közepét átszelő úgynevezett „Baker" kőhídját, szükség esetén jégtörő fenyőgerendákkal látták el. Délután 3-4 óra között a víz rohamos sebességgel érkezett meg s a Baker medrében mindinkább emelkedve rendes útján haladt, a veszélytől senki sem tartott, mivel a víz rendesen folyt és kevés jeget hozott. Az 1838-ki árvíz alkalmával a város északnyugati oldaláról támadtatott meg, Dab, Dömsöd felől s most mindenki azt hitte, hogy túl van a veszélyen, mivel azt, hogy a Soroksári-Duna, mely ezúttal a sziget-csúcsi töltés átvágatása 143 folytán szintén vízzel van tele és kiontson, senki sem hitte. Délután 4 órakor érkezett Dömsödről Pestmegye szolgabírája, Hajós Kálmán úr levele, mely jelenti, hogy a Soroksári-Duna vize kiöntéssel fenyeget. Még eddig sikerült azt nagy erőfeszítéssel medrébe visszaszorítva tartani, de ha Kunszentmiklósról -mely szintén érdekelve van- segély nem érkezik, nem biztos, hogy Dab és Dömsöd lakossága a védelmet tovább fenn tudja tartani. Ennek a levélnek tartalmát aztán megfontolták, s beható gondolkodás után abban történt a megállapodás, hogy midőn az idő későre jár, mire Kunszentmiklósról a véderő odaérkezik, akkorra már a Duna úgyis kiönthet, tehát csak szorítkozzunk saját védelmünkre. A következést bizonyította, hogy Pestmegye szolgabírája később értesítette a bekövetkezhető veszélyről városunk elöljáróságát. Az „Agyagos" töltés a Duna vize által elszakíttatott, a dabifok pedig a dabi-fok által át lett vágva. Alig egy óra múlva, a magasabb pontról tekintve Dab-Dömsöd felé, annak határában hömpölygő víz, városunk egész nyugat-északi félkörében felcsillant, s mivel folyása alatt több akadályokba ütközött, este 8-9 óra közt már messze távolról hallatszó rémes morgás és zúgás között városunknak nemcsak említett külső részét foglalta el, hanem annak alacsonyabb utcáin behatolva csakhamar 4 lábnyira (1,25 m-re) emelkedett. A dabiak által rosszakaratúan elvágott úgynevezett Dabi-fokon kiömlő víz, dél-nyugati iránynak vette haladást, míg az „Agyagos" vize észak-keletnek. Mind a kettő azonban egyesülten haladat a várossal szemben, s így rohanva egyik rész délnek, másik keletnek igyekezett. A déli rész aztán ölelkezve a Tass felől rohanó árvízzel, városunkba minden oldalról behatolt, és az alantabb fekvésű szegényebb néposztály lakházait foglalta el. A víz folyvást emelkedett, s 26-án reggel 5 órára csaknem két öl (3,8 m) magasra nőtt, a Baker parti kerteket elfoglalva az udvarokba is betolakodott. A Baker természetes fekvésénél fogva, a rohanó víz észak-kelet irányban haladt, míg később keletnek 143 A tököli gátszakadás vizének egy része a szigeten folyt le, amit a sziget csúcsánál vezettek vissza a Dunába.
