Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai

és kevéssel haladja meg az 500 m-t. (A 652 m-es Naszály kivételnek tekinthető.)

Jobbról a Mosoni Dunaág közvetítésével önti vizét a Dunába a Lajta, a Rábca és a Rába. A 18 000 km2-es vízgyűjtőterületnek több mint fele, a hegyvidéki rész, Ausztria területére esik. A Lajta 2075 m magas Schneeberg és a 2007 m-es Rax, az Alpok végső nyúlványainak vizét szedi össze. Még az országhatáron túl síksági folyóvá szelídül, az útjának csak utolsó 20 km-ét teszi meg magyar földön. A Rábca, amely ezt a nevet csak a Répce és a Hanság-csatorna egyesülésétől viseli, a Rába és a Mosoni Dunaág közötti síkság vízlevezetője. Vízválasztójának legmagasabb pontja ugyan 746 m, de a vízgyűjtőterületnek tekintélyes részét a Fertő-tó, a Fertő-zug és a Hanság lapálya foglalja el. Ez természetesen rányomja bélyegét a folyó vízjárására. A Rábca torkolatát a század elején áthelyezték úgy, hogy most már nem a Rábába, hanem 100 m-rei ennek beömlése fölött, közvetlenül a Mosoni Dunaágba juttatja vizét. A Dunántúl északi részének főfolyója a Rába. A Stájer Alpok délkeleti lejtőin lesiető vízfolyások táplálják, amelyek közül a Pinka és a Gyöngyös már magyar területen érik el. Noha vízválasztójának egyes pontjai 1700 m fölé emelkednek, a kereken 10 000 km2-es vízgyűjtőterületnek csak 3%-a fekszik 1000 m fölött. A Rábával hosszú szakaszon jobbról párhuzamosan futó Marcal a 600—700 m magasságig emelkedő Bakony- hegység nyugati lejtőinek vizeit a torkolattól 10 km-nyire vezeti beléje. A Marcal felső szakasza és a Rába között húzódó Kemeneshát legnagyobb kiemelkedése a 291 m-es Ság-hegy. A Bakonyban ered a közvetlenül a Dunába siető Bakony-ér és a Concó, a Vértes aljáról indul az ugyancsak a Dunába torkolló Átal-ér.

A Kis-Alföldet elhagyva, a Pilis és a Börzsöny közti szűkületen át a pesti síkságra lép ki a Duna, és a déli irányban még kereken 270 km-nyi utat tesz meg magyar földön. A folyam itt már teljesen síksági jellegű: esése mindössze 6 cm/km.

Balpart felől a vízválasztó a Duna—Tiszaközi homokhát 120—130 m magasságban húzódó gerincén fut. A hátság lábától a Duna partjáig terjedő lapály belvizeit a Dunavölgyi-főcsatorna, századunk húszas éveinek alkotása vezeti Bajánál a Dunába.*

• A Dunavölgyi-főcsatornát az egykori Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és öntöző Társulat rövid lejáratú államkölcsönből építette, amelyből azonban az öntözés lehetőségének megteremtésére nem futotta. Mivel a vadvizek levezetése a lakosságot eddigi jövedelmi forrásaitól megfosztotta, — a nád és a pióca exportcikk volt, a víziszárnyasok és halak kiegészítették a táplálékot, — a lecsapolás befejeztével elrendelt visszatérítés általános elkeseredést szült. Ekkor keletkezett a napi sajtó hasábjain az itt-ott ma is hallható, de azóta alaptalanná vált ,,Átok-csatorna" elnevezés. Szocialista kormányzatunk gondoskodása révén az egykori mocsárvilág helyén öntözéses gazdálkodás folyik.

87