Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IX. Károlyi Zsigmond: Vízügyi eseménynaptár

1876-ban pusztító árvíz vonult le a Dunán, de a fővárosi Duna-szakasz 1870-ben megkezdett szabályozásának eredményeként a főváros területén nem okozott kárt. Annál nagyobb volt azonban a pusztulás a főváros alatti Duna-szakaszon, melynek szabályozását az 1881 :L. te. az 1876-os árvíz hatására rendelte el.

1876-ban minden korábbi maximumot meghaladó árvíz vonult le a Tiszán is, melyet a szakemberek — szinte előre látva a későbbi katasztrófát — utolsó figyelmeztetésnek tekintették a veszélyeztetett szegedi Tisza-szakasz problémáinak megoldására. (Ennek hatására került sor — az Alsó-tiszai érdekeltségek kezdeményezésére — a Tiszavölgyi Társulat újjászervezésére, melynek azonban már nem sikerült elhárítani az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófát.)

1876-ban alakult meg — az árvíz hatására az Alsó-Csallóközi Ármentesítő Társulat, a Dunavöigy egyik legnagyobb és legeredményesebb vízszabályozó társulata. (Utóbb Alsó-Csallóközi és Csilizközi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulattá alakult; előzmény: 1854.)

1878— ban épült a Sajfoki Szivattyútelep, az ország máig is fennálló első szivattyútelepe. (Előzmény: 1862.)

1879. márciusában a korábbi maximumokat meghaladó árvíz elpusztította Szeged városát és környékét. Csaknem 100 000 ember vált hajléktalanná, a halottak száma több mint 150 volt, az okozott kár meghaladta a 33 millió koronát. A nemcsak az országot, de a nemzetközi közvéleményt is megrázó katasztrófa, mely vízügyi politikájának felülvizsgálatára kényszerítette a kormányt — fordulópontot jelentett a Tisza-szabályozás történetében.

1879— 1890 között építette ki a Hortobágy-Berettyó Vidéki Belvízszabályozó Társulat (1878) a Hortobágy-Berettyó-főcsatornát a Hortobágy és a Sárrét belvizeinek levezetésére. (A csatornázott szakasz 69, az egész meder 163 km hosszú.)

1880— 1883 között a szegedi körtöltés, Szeged feltöltése és újjáépítése elkészült és befejeződött a tiszai töltések helyreállítása.

1880- ban fejezték be a Nyírség belvizeinek felfogására épített Lányai (öv)-csatorna kiásását (44,6 km hosszban).

1881- ben újabb, minden korábbit meghaladó árvíz vonult le a Tiszán, mely a Körösök árhullámával találkozva a iegnagyobb károkat a Körös— Tisza—Maros szögében okozta. Ennek hatására került sor a töltésméretek egységesítésére (1881:111. te.) és alakult meg az ország legnagyobb ármentesítő társulata a Körös—Tisza—Marosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat.

1883-ban az árvíz elpusztította Győr városát. Hatására biztosította az 1885:XV. te., az ún. Rábaszabályozási törvény a Rábaszabályozás, ill. az ármentesítés munkájának állami felügyeletét és megfelelő támogatását (az Újházy—Meiszner-féle tervek alapján, 1885—1895 között).

772