Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IX. Károlyi Zsigmond: Vízügyi eseménynaptár

1887-ben bedőlt a Hódtó—kistiszai zsilip, s az árvíz Hódmezővásárhely határában több mint 31 000 kh-t öntött el. Ennek hatására tértek át a csőzsilipek alkalmazására.

1887—1891. A Hódmezővásárhelyi Pusztai Vadvízszabályozó Társulat 1887—1891 között végrehajtott, s vízhasznosítással (tározással) egybekötött belvízrendezése a korszerű belvízgazdálkodás korai előfutára.

1888 márciusában vonult le a Tisza egyik legnagyobb árvize, melynek tetőzése a felső és középső Tiszán több helyen 1970-ig mértékadó árvízszint volt. A Tisza és a Körösök völgyében összesen kereken félmillió kh ártér került víz alá. A tapasztalatok alapján újra meg kellett állapítani az egységes és biztonságos töltésméreteket.

1890- es években a Körösök völgyében a nagyobb átmetszések során kialakított holt-medreket az Élővíz-csatorna példájára belvízlevezető csatornákká fejlesztették. (Előzmény: 1859. L. még 1893.)

1891- ben újabb pusztító jeges árvíz vonult le a Dunán, amely szükségessé tette a fővárosi Duna-szakasz védműveinek továbbfejlesztését (1892).

1892- 1900 között épült a Fekete-Körösi Ármentesítő Társulat területén a bihari Felfogó-csatorna, a külvizek és a belvizek szétválasztását célzó övcsatornák jellegzetes példája.

1893- ban kezdte meg a Sebes-Körösi Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat a Sárrét lecsapolását a Holt-Sebes-Körösből kialakított belvízlevezető főcsatornához csatlakozó belvízlevezető hálózat segítségével. 1900-ig 321 km hosszú csatornahálózatot építettek.

1894- ben fejezte be a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat az 1888. évi mértékadó árvízszint alapján kialakított töltések építését.

1895- ben a korábbi maximumokat meghaladó tiszai árhullám a töltés- fejlesztés eredményeképpen már csak Szolnok térségében okozott jelentősebb töltésszakadásokat, ill. vízborításokat.

1895—1898-ban hajtotta végre az Ecsedi-láp Lecsapoló és Szamosbal- parti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat az Ecsedi-láp lecsapolását és a Szamos bal partjának vízrendezését.

1895—1897 között épültek a miIléri, tiszaberceli és tiszakarádi szivattyú- telepek a Tisza, és a bátai szivattyútelep a Duna völgyében.

1897- ben a felső-dunai árvíz az árvízi maximumok növekedése ellenére is a korábbinál kisebb vízborításokat okozott.

1899—1908 között építették ki a Csepel-szigeti Duna-védgátakat.

1898— 1900-ban épült a Hosszúfoki I. és II. sz. szivattyútelep, mely a hosszúfoki csatornarendszer belvizeit emeli át a Kettős-Körösbe. (Előzmény: 1856.)

1908-ban alkalmaztak először nyersolajmotort szivattyútelepek hajtására Csurgón, a Berettyó Vízszabályozó Társulat területén.

773