Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
VIII. A vízgazdálkodás társadalmi kapcsolata - 2. Dr. Wisnovszky Iván: A szervezett vízügyi oktatás
2.5 Vízimérnökök A vízügyi fejlesztés irányító szakembere az okleveles vízimérnök. Hazai adottságaink között viszonylag kismértékű szakosítással képezik az okleveles mérnököket. A vízimérnökök megismerik tanulmányaik során a vízkészletgazdálkodás, a vízügyi szakági tevékenység (árvízvédelem, folyószabályozás, vízrendezés, vízhasznosítás, vízellátás, csatornázás) és a vízépítés mérnöki ismereteit. Tájékozódnak azokról a módszerekről, amelyek segítségévei korszerűen végezhetők a vízimérnöki teendők. így elsajátítják a magasabb matematikai ismereteket, a hidrológia és hidromechanika válogatott fejezeteit, valamint a gépi számítás legfontosabb tudnivalóit. A képzés célja, hogy a vízimérnök bármelyik vízgazdálkodással és vízépítéssel kapcsolatos feladatkörben feladatát korszerűen végezni és szükség esetén a megvalósítás módszerét fejleszteni tudja. Ez a célkitűzés évről-évre fokozódó részletkövetelményeket tartalmaz. Ugyanis a fejlesztőmunkához a megoldandó feladat részletes ismeretén túl egyre több műszert és berendezést is ismernie kell a mérnöknek. Az élet megköveteli a fejlesztő tevékenységet irányító mérnöktől a gazdasági kérdésekben való tájékozottságot is. Végül fejlesztéssel csak kellő idegen nyelv ismeretével lehet gazdaságosan foglalkozni. Mindezek együtt azt bizonyítják, hogy az okleveles mérnökkel, ezen belül a vízi mérnökökkel szemben igényes a vízgazdálkodás. A fentieket figyelembe véve képezi ki a vízi mérnököket a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kara. A tanulmányi idő öt év. A képzés tantárgyai a következők: Politikai gazdaságtan, tudományos szocializmus, matematika, filozófia, mechanika, rajz, ábrázoló mértan, építészeti ismeretek, geológia, kémia és kémiai technológia, fizika, géptan és elektrotechnika, geodézia, építőanyagok, számítógépek, tartók statikája, talajmechanika, földművek, alapozás, mérnökgeológia, hidrológia, hidraulika és hidromechanika, épületszerkezetek, városépítéstan, mezőgazdaságtan, vízgépek, út- és vasútépítéstan, vízfolyások, mezőgazdasági vízgazdálkodás, vízellátás és csatornázás, vízépítési műtárgyak, közművek és közüzemek, acélszerkezetek, vasbetonszerkezetek, építésszervezés, vízgazdálkodás, munkavédelem. A képzés kiegészítői a laboratóriumi, rajztermi, mérési és termelési gyakorlatok. Az elméleti és gyakorlati oktatás százalékaránya 50,8% és 49,2%. A hallgatók alapszigorlatot tesznek matematikából, mechanikából és politikai gazdaságtanból. Az államvizsga tárgyai vízfolyások, mezőgazdasági vízgazdálkodás, valamint vízellátás és csatornázás. Az államvizsgára megfelelő diplomamunka elkészítése után bocsátható a hallgató. A diploma- munka újabban eltér a megszokott formától. Olyan diplomafeladatokat is kaphatnak a hallgatók, amelyeknek a kidolgozása valmilyen kutatómunka részfeladata. 752
