Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

VIII. A vízgazdálkodás társadalmi kapcsolata - 2. Dr. Wisnovszky Iván: A szervezett vízügyi oktatás

tét alakított ki, a technika fejlődésével mind összetettebb lett a szakember­állomány-képzettség tekintetében is. Az ötvenes években a szervezet szak­embereinek kétharmad része volt vízügyi képzettségű és. csak egyharmada nyert gépész, vegyész stb. képzettséget. A nyolcvanas években a vízügyi kép­zettségűek aránya már alig 50%-a lesz a teljes szakemberállománynak. Ezzel a néhány adattal jelezni kívántuk, hogy a szakemberképzés együtt fejlődik a vízgazdálkodással. A továbbiakban csak azoknak a vízgazdálko­dási szakembereknek a képzésével foglalkozunk, akiket a szorosan vett víz- gazdálkodásra oktatnak. A képzés tartamát és a képzésben részt vevők létszámát a társadalmi szükségletek határozzák meg. Ezeket a szükségleteket természetesen nehéz számokkal kifejezni. Számok nélkül pedig csak minőségileg írható le a szük­séglet. Mennyiségi követélmények csak mérőszámokkal fejezhetők ki. A mű­szaki-gazdasági elemzések azt mutatták, hogy a vízügyi szakemberekkel kap­csolatos társadalmi szükségletek az üzemelő vízgazdálkodási létesítmények összértékével, valamint az évenkénti vízgazdálkodási beruházások értékével fejezhetők ki. Az új létesítmények beruházásának előkészítését különféle összetételű szakembercsoportok végzik. Az előkészítésen értjük a kutatást, a műszaki tervezést, a beruházói és a hatósági tevékenységet. Többféle szakon végzett szakemberek szükségesek az építéshez, valamint az üzemeléshez. A technika 744

Next

/
Thumbnails
Contents