Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

VIII. A vízgazdálkodás társadalmi kapcsolata - 1. Imre Gyula: A természettudományi ismeretterjesztés alapjai

működését, sőt érdeklődési körét most elsősorban ebben az irányban fejlesztette ki. A természettudományi ismeretterjesztésben igyekezett kibontás koztatni a dialektikus materialista módszer alkalmazását. A társulat életét akkor irányító direktórium kidolgozta a materialista ismeretterjesztés elveit, és tervbe vette, hogy a legszélesebb körökben terjeszti a haladó tudományos gondolkodást. Ezeket a terveket hamar derékba törte az ellenforradalom, majd a következő negyedszázadban a társulat munkája szinte elszürkült, jó időre jelentéktelenné vált, de kiadói tevékenysége továbbra sem szüneteit.

1.3 A Társulat újjászervezése a felszabadulás után

A felszabadulás tavaszán, 1945 márciusában Rapaich Raymund, a növénytan kiváló tudósa szervezte újjá a Természettudományi Társulat munkáját. Az elsők között a Nobel-díjas Szentgyörgyi Albert tartott előadást a megújuló társulatban; az elnökség első ülésén Gróh Gyula professzor elnöki megnyitójában a munkásosztály és a parasztság körében végzendő ismeret- terjesztő munka rangjáról, fontosságáról szólt, mint a társulat előtt álló egyik legfontosabb feladatáról. Ekkor kezdeményezték a társulatban ,,A munkások a tudományért” mozgóimat, amelyre 1946-ban „A tudósok a munkásokért” mozgalom válaszolt. Az utóbbinak jegyében született meg már

1946-ban a társulat népszerű hetilapja: az Élet és Tudomány. Ezután a társulati keretek egyre bővültek, ismeretterjesztő tevékenysége egyre inkább a dolgozók két nagy osztálya felé fordult. A Közoktatásügyi Minisztérium segítségével, együttműködve a Szabadművelődési Tanáccsal, 1948-ban kiépítette üzemi és falusi hálózatát. Tagjainak száma egyre növekedett, de az ismeretterjesztő témák gondos kiválasztásával az előadóké is.

1953-ban, a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére, országos értelmiségi ankét foglalkozott az ismeretterjesztés feladataival és elhatározta a társulat átalakítását. Nevének megváltoztatása is jelezte az alapvető, továbbfejlesztő fordulatot. A név „Társadalomtudományi és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat”-tá lett, amely elnevezést később a mai név: „Tudományos Ismeretterjesztő Társulat” (rövidítve; TIT) váltotta fel. Ez nemcsak egyszerű névváltoztatást jelentett, hanem egyúttal kifejezője volt a megnövekedett feladatoknak is. A XX. század második felében a dolgozó tömegek forradalmi munkája megbonthatatlanul kapcsolódott össze a tudományokkal, ami hovatovább a termelőerők sorába lépett. A tudomány fejlődésétől elválaszthatatlanná lett a népszerű ismeretterjesztés. Az 1950-es évek végén a társulat országos elnöksége már felfigyelt arra, hogy a két nagy tudományterület, a természettudományok és a társulattudományok között az előadások arányaiban megbomlott az összhang. Ez a folyamat 1965-ben a természettudományos és műszaki előadások bizonyos csökkenéséhez vezetett. Az ismeretterjesztő előadások 55,5 százalékának tárgya most már társadalomtudományi, 44,5 százaléka pedig természettudományi

724