Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

VI. A vízügyi igazgaztás - 3. Dr. Bényey Zoltán: A vízügyi jog

és a fél között valamiféle jogegyenlőtlenség lenne. A „fölérendeltség” ebben a vonatkozásban csupán azt fejezi ki, hogy a jogviszonyban álló egyik fél — a hatóság — egyben a jogviszony alakító tényezője is. Ehhez a „jogalap” azonban nem ez a megkülönböztett jogállás maga, hanem — a vízgazdálkodási tevékenység szabályozásánál megismert „szervezeti felügyeleti jogkörrel” ellentétben — az állami szervre, mint „az állam” megtestesítőjére ruházott ,,közhatalmi jogkör". — A „közhatalom" jellegzetesen a szervezeti kötelékben nem álló jogalanyokkal szemben érvényesül, tehát a szervezeti kapcsolatot alkotó államapparátus körén kívülható aktusai vannak.

Ha mármost az állam (és mindig csakis „az állam”) és az érdekeltek (közöttük egyébként egyes állami szervek, gazdálkodó szervek) közötti e viszonyokat tételes jogszabályaink tükrében konkretizálva közelebbről megvizsgáljuk, a vízügyi jogok és kötelezettségek változatos szövevényét találjuk bennük összefoglalva, aszerint, hogy a jogosított vagy kötelezett emberi (szervi) magatartásnak milyen az összállami vízgazdálkodási tevékenységéhez való kapcsolata.

1. Ez a magatartás kapcsolatos lehet a vízgazdálkodási közfunkcióval — mint mondottuk — akár úgy, hogy az állam tevékenysége során vagy egyenesen annak előmozdítása végett, akár úgy, hogy az érdekelt saját érdekköréből kiindulva kerül kapcsolatba vele, amikoris tehát mindkét esetben az állami cselekvés és az érdekelt ténykedési köre (érdekköre) érintkezik.

a) Az első esetben — az állam vízgazdálkodási tevékenysége kapcsán kialakuló viszonyban — a norma kötelező ereje (mint különben a jogi normáé általában) irányulhat tevésre (pl. egy szennyvízmű megépítésére, valamely vízimunkához érdekeltségi hozzájárulás fizetésére stb.), nem tevésre (pl. a víz szennyezésének tilalma, a vizek akadálytalan lefolyásának nem akadályozása stb.), vagy tűrésre (pl. az állami szervek javára létesített vízügyi szolgalom, a parthoz való hozzájárulás engedése stb.).

b) A második esetben — az érdekeltek vízügyi érdekű tevékenysége során — kialakuló jogviszonyokat ma általában a „vízjogi engedélyezés" gyűjtőfogalma alatt emlegetjük, amikoris az érdekelt valamely vízimunka vagy vízimű létesítésére, üzemeltetésére, előmunkálat végzésére, a meder bizonyos tekintetben való használatára, vagy hasznainak szedésére kap a hatóságtól felhatalmazást. A ma használatos „engedély” elnevezés azonban megtévesztő. Az érdekelt vízügyi tevékenységének a rendezése, a vízgazdálkodás egyetemes egészébe való beillesztése, amiről itt tulajdonképpen szó van, korántsem mindig „engedélyezés” (esetleg éppenséggel „kötelezés), s még azok az állami aktusok sem mind jogokat tartalmaznak, amelyek csakugyan engedélyek.

669