Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

II. Károlyi Zsigmond: A vízgazdálkodás előzményei, a vízhasznosítások és a vízimunkálatok kialakulása és fejlődése

egyaránt találunk az ókori zsidó királyok által épített műveket (pl. a Jeruzsálem és Betlehem vízellátását biztosító Salamon-tavakat és azok vízvezetékét az i. e. 1000 körüli időből, melyet a biblia is megemlít), a görögök által épített vízműveket (Palmira) vagy az arab kalifátus idejéből való öntözőrend- szerket és vízvezetékeket (Damaszkusz, i. e. 600 körül). Egyes helyek, mint pl. az Orontes-völgye és a mellette levő Heliopolis (Baalbek) jelentős és évezredes múltú kulturális központ: már az asszírok idejében ismert hely, a görögök alatt tovább fejlődött, és fénykorát a római uralom alatt érte el. A sűrűn lakott völgy öntözését duzzasztómű biztosította, de sok helyütt hatalmas vízikerekekkel emelték ki a vizet az akvaduktokba. Egy ilyen i. u. 750 körül épített, 25 m átmérőjű vízikerék még ma is működik. A kerékkel való öntözés tudományát a török hódoltság elől Trákiába, Kelet-Ruméliába menekült szíriaiak hozták Európába: mai utódai a ,,bolgár kertészek".

Hogy a vízellátás milyen döntő szerepet játszott egy-egy birodalom életében, arra igen jellemző példa a bibliából ismert arab „Sábái Birodalom”, mely mintegy ezer évig állott fenn. Települései közül csak néhány volt természetes oázis. Fővárosának, Maribnak és mintegy 1200 km2-nyi környékének gazdagságát egy hatalmas duzzasztógát biztosította. Ez az i. e. 685—- 650 között épült Marib-gát 560 m hosszú, 9 m magas sziklára alapozott, habarcsba rakott kőgát volt, mely a szeszélyes vízjárású folyó vizét mintegy 5 m magasra duzzasztva tárolta. A gát két szélén épültek a zsilipek 11 m magas épületekkel és őrtornyokkal, melyek az oázis öntöző-főcsatornáit táplálták. A gát pusztulásával a virágzó birodalomnak is vége lett, a vidék kietlen sivataggá vált.

2.4 Az inkák és az aztékok

Az Amerika fölfedezésekor ott talált ősi indián civilizációk egy szinten állottak az ókori közel-keleti civilizációkkal. E kultúrák építkezéseikben, építési technikájukban a vízgazdálkodás alapvető jelentőségében olykor any- nyira emlékeztetnek a közel-keleti kultúrákra, hogy szinte hajlamosak vagyunk elfogadni azt a hipotézist, hogy mindezt ugyancsak egy, az előbbiekkel rokon, Alaszkán keresztül bevándorolt, mongoifajú ősnép teremtette meg. Ez az ugyancsak ősi, legalábbis az i. e. 2. évezredig visszanyúló kultúra ma is a legkevésbé ismert. Inkább csak a spanyol hódítás előtti néhány évszázad az, amiről valamelyest tájékozottabbak vagyunk.

De ebből az időből is a Mexikó területén fennállott azték birodalomról tudunk talán a legtöbbet. Egy még régebbi ölték kultúra alapjain épült, s a városi civilizáció igen magas fokára emelkedett. Fővárosa Tenochtitlan (a

64