Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

VI. A vízügyi igazgaztás - 1. Károlyi Zsigmond: A vízügyi igazgatás kialakulása

ged rovására — kialakított katasztrofális kényszertársulás erőszakkal való fenntartásának lett a következménye Szeged pusztulása: az 1879. évi árvíz- katasztrófa.

Ez alapjaiban ingatta meg a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumot. A történtekért elsősorban felelős Herrich Károlyt, az egykori Bach- huszárt, a vízépítési szakosztály vezetőjét haladéktalanul leváltották és megbukott a minisztérium reakciós vezetője, Péchy Tamás is. Maga Tisza Kálmán miniszterelnök is, akit a képviselőház ellenzéki tagjai szerint Péchy Tamással együtt kellett volna a vádlottak padjára ültetni, csak a terrort és politikai taktikázást ügyesen ötvöző manőverekkel tudta megmenteni pozícióját.

(Nem csoda, hogy ebben a reakciós és korrupt szervezetben mellőzés, sőt megfélemlítés, eltávolítás lett a része a reformkori — Széchenyi-féle — haladószellemű vízügyi politika híveinek. Boros Frigyest, aki 1857-ben átmenetileg a Tiszaszabályozási Osztály vezetője lett — és aki hiába sürgette a szegedi szakasz veszélyes helyzetének orvoslását, a városi körtöltés építését — csak későn, a szegedi katasztrófa, illetve a minisztérium újjászervezése után, 1881-ben nevezték ki a tiszai ügyosztály élére, amikor betegsége miatt már hamarosan nyugdíjaztatását kellett kérnie. Mihalik Jánost, a magyar műtárgyépítés nemzetközi hírű úttörőjét pedig Tisza Lajos 1871-ben erőszakkal, kényszernyugdíjazással távolította el a minisztériumból . . .)

Hogy mindez mennyire nem utólagos belemagyarázás, vagy éppen demagógia, azt meggyőzően bizonyítja Micskey Imrének a vízügyi szolgálat egyik akkori vezetőjének 1882-ben elmondott és közreadott bírálata, mely egyértelmű ítéletet mond a minisztériumban uralkodó felelőtlen és bürokratikus ügyintézés, a munka tervszerűtlensége és főleg a lelkiismeretlen leépítés felett. De mindennél meggyőzőbb bizonyíték erre maga a szegedi árvíz- katasztrófa, melynek hatására — a hazai és külföldi szakértő bizottságok leleplező szakvéleménye alapján — az 1878-ben újjászervezett Tiszavölgyi Társulatnak, ha nem is egyik napról a másikra, de néhányéves küzdelemben, sikerült végre kiharcolnia a kormány vízügyi politikájának felülvizsgálatát. Sikerült elérnie az említett kényszertársulás megszüntetését és az ármentesítő munkálatok megfelelő támogatását, nem utolsó sorban az ettől elválaszthatatlan folyószabályozási munkálatok végrehajtásával, az átvágások kialakítása terén tapasztalható lemaradás felszámolásával.

E megváltozott vízügyi politika érvényesítése már nagyrészt Baross Gábor minisztersége idejére esik, akinek személyében először került rátermett vezető a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium élére. Baross vízügyi téren is maradandó érdemeket szerzett az elődei által csak tervezett Vízrajzi Osztály megszervezésével (1886), valamint később, mint ipar- és kereskedelemügyi miniszter a Vaskapu szabályozásával és a Fiumei Kikötő megépítésével. A Vízrajzi Osztály célja elsősorban a Tisza-szabályozás befejezéséhez és az árvédelem korszerűségéhez szükséges adatok összegyűjtése és rendelkezésre

6 77