Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

VI. A vízügyi igazgaztás - 1. Károlyi Zsigmond: A vízügyi igazgatás kialakulása

gyűjtőjére. A terv megvalósítására — korszerűsített formában — azonban csak az 1807:XVII. te. alapján létrehozott Sárvízi Nádor-Csatorna Társulat, és a Kaposvizi Társulat (1820) keretében nyílt lehetőség Beszédes József tervei alapján (1818—1835). De ennek az elvnek az alapján szorgalmazta már az 1770-es években Orczy Lőrinc Tiszaszabályozási kir. biztos, hadmérnök az egész Felső-Tiszavölgy egységes szabályozását (1775) és ennek alapján készítette el nem sokkal később Károlyi Ferenc kir. biztos mérnöke, Mezeő Cyrill a Szamos—Kraszna és az Ecsedi-láp egységes rendezésének tervét is. Még további lépést jelent előre Beszédes Józsefnek, a vízgazdálkodási szemlélet korai hazai úttörőjének tevékenysége, aki — nem mindig tudományos igényű, gyakran inkább csak propagandisztikus jellegű írásaiban — az egyes vízrendszerek egységes szabályozásának elvén túl, a területek komplex vízrendezésének gondolatát is felvetette. A vízrendezések többcéiúságát: a szabályozási munkálatok (patakszabályozás, lecsapolás, talajvédelem) és a vízhasznosítási munkák (öntözés, vízerőhasznosítás) elválaszthatatlanságát hangsúlyozta, sőt ezt az elvet — elsősorban a Sárvíz—Sió—Kapos említett rendezésével — a gyakorlatban is megvalósította.

E fejlődési folyamat legjelentősebb eredménye azonban Széchenyi Istvánnak egy egész országrészre kiterjedő vízügyi programja, a Tiszavölgy egységes rendezésének terve volt: a folyószabályozás-ármentesítés, lecsapolás- belvízlevezetés, valamint az azt követő öntözés ,,és mindennemű vízhasznosítás" távlati tervével . . .

Mivel minden műszaki munka lényegében a Vízügyi és Építészeti Főigazgatóság főhatósága, illetve ellenőrzése alá tartozott, természetes, hogy a kor valamennyi jelentős mérnöke — közvetlenül, vagy legalábbis közvetve — a Főigazgatóság keretében működött: Huszár Mátyás és Lányi Sámuel mint kirendeltség-vezetők, Vásárhelyi Pál és Keczkés Károly, mindkettő szinte egész pályája során a szervezet munkatársa, utóbb központi hajózási felügyelő, vagy a későbbiek közül: Hieronymi Ottó és Reitter Ferenc és még sokan mások. Viszonylag kevesebben voltak, akik — mint Bállá Antal, Vedres István, vagy Beszédes József — megyei, városi vagy társulati mérnökökként működtek, közvetve azonban az ő munkájuk is a Vízügyi Főigazgatóság ellenőrzése alá tartozott.

1.4 A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 1848/49-ben

1848-ban a rendi kor központi igazgatási szerveit felváltotta a felelős minisztérium. A műszaki és ezen belül a vízügyi-műszaki igazgatás központi szerve a — leghivatottabb vezetője, Széchenyi István irányítása alatt kiépült — Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium lett. Ennek keretében a volt Vízügyi és Építészeti Főigazgatóság kezdetben szinte még külön szervezetét is megtartotta, s három osztálya az új minisztérium három megfelelő osztálya613