Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

VI. A vízügyi igazgaztás - 1. Károlyi Zsigmond: A vízügyi igazgatás kialakulása

ként működött tovább. Később azonban szervesebben illesztették be az új feladatoknak megfelelően differenciáltabban tagolt minisztérium szervezetébe, melyben az első (műszaki) ügyosztály 7 osztálya közül három foglalkozott a vízügyekkel: 2. hajózási osztály, amelyhez minden folyószabályozási munka, s a malomügy is tartozott, és a 3. vízszabályozási osztály, mely a birtokosok, illetve érdekeltségek költségén végzett társulati ármentesítéseket ellenőrizte, valamint a 4. csatorna-, kikötő- és szállítási osztály, amelyhez a Balaton és Fertő-tó ügyei is tartoztak. Az egyes osztályok vezetői a Főigazgatóság régi munkatársai: Vargha János, Keczkés Károly és Fest Vilmos lettek.

Bár az osztályfőnökök maguk is mérnökök voltak, az ügyekben csak az illetékes igazgató-főmérnök és a miniszter műszaki tanácsosa — Clark Adóm — meghallgatásával döntöttek. A minisztérium működését a hadiáilapotok hamarosan megbénították: a Tisza-szabályozás munkája pl. 1848 végével megszűnt. Széchenyi Döblingbe távozásával előbb Kovács Lajos, majd Csányi László vette át a minisztérium vezetését.

1.5 A Bach-rendszer műszaki igazgatása

Az önkényuralom, 1849/50-ben, a felszámolt minisztérium helyébe nem állította vissza a rendi korszak kormányzati szerveit. A műszaki igazgatást az összbirodalom műszaki igazgatásának keretébe illesztve szervezték újjá. Az egykori — és a hazai viszonyoknak, feladatoknak megfelelően kiépített — Vízügyi és Építészeti Főigazgatóság helyett a legfőbb vízügyi főhatóság, a Bécsben székelő Birodalmi Építészeti Főigazgatóság lett, amely a birodalmi Kereskedelmi, Ipari és Építészeti Minisztérium alá tartozott. Helyi szervei pedig a kerületi építészeti hivatalok lettek: a budai, pozsonyi, soproni, kassai és nagyváradi „Districtional Bauamt”. Ez a szervezet azonban igen rövid életű volt: az 1853-ban felállított kormányzóságon külön építészeti osztályt szerveztek. Ez vette át a kerületi építészeti igazgatóságok közvetlen irányítását, melyek helyzete a korábbiakhoz viszonyítva teljesen megváltozott: tulajdonképpen a Helytartótanács, illetve a helyi közigazgatási hatóságok építészeti hivatalaivá váltak. Kapcsolatuk a kamarával teljesen megszűnt, tevékenységi körük és személyzetük is egyrészt az állami építészeti, másrészt a közigazgatási építészeti feladatokat ellátó részre oszlott. A vízügyi feladatok ellátását az építészeti igazgatóságoktól egyre inkább elkülönülő vízügyi igazgatási szervezet vette át, mely azonban méreteiben, jelentőségében és hatáskörében is messze mögötte maradt a korábbi szervezetnek.

Az 1850. július 16-i nyílt parancs feloszlatta a Tisza-szabályozás munkájának önkormányzati alapon való koordinálására hivatott Tiszalöki Társulatot és helyébe Tiszaszabályozási Központi Bizottságot szervezett, 6 osztálymérnöki hivatallal. Az egyes társulatok jogkörét csupán pénzügyi és adminisztratív feladatok ellátására korlátozták, a műszaki irányítás teljesen az állami műszaki igazgatás, illetve az egyes osztálymérnökségek kezébe került.

6 74