Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
II. Károlyi Zsigmond: A vízgazdálkodás előzményei, a vízhasznosítások és a vízimunkálatok kialakulása és fejlődése
A városok közművesítése is a bizonytalan múlt homályában kezdődik. A nagyobb városoknak, mint Babilon, Ninive stb., nemcsak megfelelő vízellátását biztosították, hanem azok csatornázásukat is magas szinten oldották meg: az egyes házakból kivezető csatornák gyűjtő-, majd főgyűjtőcsatornákba torkolltak és a szennyvizet a befogadóba való bocsátás előtt ülepítő aknában derítették. A csatornák falazata általában aszfaltba ágyazott téglaburkolat volt. Egyiptom Az egyiptomi vízi építkezések első nagy fellendülését a hagyomány és a kutatás egyaránt a birodalmat megalapító Alsó- és Felső-Egyiptomot egyesítő Meries fáraó és dinasztiája idejére teszik: az i. e. 4. évezred elejére. A jelentősebb későbbi eredményeket ugyancsak az ezredfordulók hozták. Így 3000 és 2900 közti időből, a kőépítkezések kezdeti korából való az első ismert nagy duzzasztógát Helwannál, mely valószínűleg ivóvíztározási célokat szolgált. (Földrengés, vagy — túlfolyó hiányában árvízkatasztrófa pusztíthatta el.) A nílusi öntözésrendszerek kiépítésével kapcsolatos feladatok és jelentőségük megértéséhez tudni kell, hogy a Nílus árhulláma a felső szakaszon a 11 m-t is meghaladja, majd lefelé 8 m-re, illetve 8 m alá csökken. A Nílus vizének iszaptartalma egyedülálló: köbméterenként átlagosan 1,6 kg termékeny iszapot hoz, melyet apadáskor partjain lerak, fgy keletkezett a folyó két oldalán, a környező területeknél ma már mintegy 2 m-rel magasabb földhát. (A meder és a felszín emelkedése 100 évenként 12 cm-re becsülhető.) A következő évezred elején, a hagyomány szerint 1800 körül épült (de i. e. 1300-ban már teljes bizonyossággal megállapíthatóan rég működött) a József-csatorna, mely az öntözővíz elosztását és tározásának biztosítását szolgálta. Mintegy 430 km hosszúságban kíséri végig a Nílust a völgy nyugati szélén. Felső-Egyiptomban, Sint-nél ágazott ki a Nílusból, s a Fayum oázis egykori hatalmas tározómedencéjébe — a Herodotos szerint 600 km kerületű — Möris tóba torkollott. (Kairótól mintegy 60 km-re.) Ez a csatorna biztosította a Nílus-völgy egyenletes öntözővízellátását a júniustól októberig tartó árhullámon kívüli időszakban. A csatorna és a folyó közti terület volt Egyiptom legtermékenyebb része, öntözőcsatornái a József-csatornából indultak, lecsapoló csatornái pedig a Nílusba torkolltak. E területet gátakkal kisebb-nagyob (2500—25 000 ha-ig terjedő) medencékre osztották, amelyek lehetővé tették a terület lépcsőzetes elárasztását — a József-csatornából. 53
