Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
II. Károlyi Zsigmond: A vízgazdálkodás előzményei, a vízhasznosítások és a vízimunkálatok kialakulása és fejlődése
bárhol másutt. A területek népességeltartó képessége tehát nemcsak az őslakók szaporodását segítette, hanem a környező területek népeire is állandó vonzóerőt gyakorolt. A népesség növekedésével pedig egyre inkább szükségessé vált a termelés állandóságának, biztonságának fokozása, sőt újabb és újabb területek megművelése. Az árterület szigetszerű, előbb csak természetes, majd mesterségesen növelt magaslatain kialakult telepek körül a megművelt területek kiterjesztése érdekében a mélyebb területek megfeneklő vizeit lecsapoló csatornákkal vezették le, gátakkal védték azokat és öntöző- csatornákkal, víztároló medencékkel, tereprendezéssel szabályozták rendszeres vízellátásukat. E tevékenységükben a természet által nyújtott példát követték, amit különösen jól szemléltet Mezopotámia* — vagyis folyamköz, a Tigris és az Eufrá- tesz közének — példája. Mezopotámia Mezopotámia északi részén, Asszíria területén az Eufrátesz felső folyása magasabban fekszik mint a Tigris völgye s így itt az Eufrátesz árvizei nemcsak saját folyójának völgyét, hanem a Tigris völgyét is megöntözték. Régen, Babilónia területén viszont a Tigris magasabban fekvő alsó szakaszának árvizei borították el rendszeresen a két folyam közét. Míg fent az öntözőcsatornákat az Eufráteszből kellett kivezetni, s a lecsapoló csatornákat a Tigrisbe torkoll- tatni, itt ellenkezőleg az öntözőcsatornák indultak ki a Tigrisből, s a lecsapoló csatornák torkolltak az Eufráteszbe. A művelt területeket gátakkal védték az árhullámoktól, a gátakhoz szükséges földkiemelés pedig hatalmas víztározók létesítésére adott lehetőséget. Az egyre nagyobb méretűvé váló vízimunkálatokkal és azok nyomán felvirágzó öntözéses gazdálkodással kölcsönhatásban fejlődtek, alakultak várossá a korábbi állandó települések, melyekben új feladatként jelentkezett a vízellátás és csatornázás megoldása. Az egyre távolabbi területekre kiterjedő vízépítési-vízgazdálkodási tevékenység összehangolása pedig szükségessé tette egységes és központi (műszaki) igazgatási szervezetük kialakítását: az állam megszületésére vezetett. Ez az államszervezet ugyanis elsősorban a műszaki munka (közmunka) és az öntözéses gazdálkodás termelési szervezete volt, bár tevékenysége kiterjedt a települések építkezéseire, később vízellátására és csatornázására és egyéb műszaki tevékenységekre — de legfőképpen az öntözőrendszerek bonyolultságával, a települések növekedésé* (folyamköz görögül: Mezopotámia) 4 A vízgazdálkodás fejlődése 49
