Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
II. Károlyi Zsigmond: A vízgazdálkodás előzményei, a vízhasznosítások és a vízimunkálatok kialakulása és fejlődése
10. kép. Ősi vízemeléses öntözés Mezopotámiában vei párhuzamosan, egyre fontosabbá, úgyszólván létkérdéssé váló, katonai védelmükre is. E társadalom termelési rendje tehát csak részben nyugodott a rabszolgák (faluközösségek, bérlők) fizikai munkáján; ezek tevékenysége, a termelés növekvő méretei és egyre bonyolultabbá váló szervezési feladatai mellett eredménytelen lett volna az öntözőrendszerek építésének, üzemeltetésének és karbantartásának tervszerű és céltudatos vezetése: műszaki-gazdasági szervezése és irányítása nélkül. Ez a munkamegosztás volt a társadalom osztálytagozódásának az alapja, és ez vezetett a társadalom hierarchikus, és — bizonyos szempontból: technokrata-jellegű — államszervezetének kialakulására, melyben a hivatalnoksereg és az alsópapság közvetlen irányító munkáját a társadalom felhalmozódott műszaki-tudományos ismereteinek kizárólagos birtokában levő (azt őrző és fejlesztő) főpapság vezette, élen az istenként, az isteni tudás letéteményeseként tisztelt uralkodóval. Mezopotámiában éppúgy, mint Egyiptomban, Kínában, vagy akár az inkáknál gyakran eppen az uralkodó maga volt a legfőbb mérnöképítész. (Már az egyiptomi birodalmat az i. dinasztiát megalapító Menes fáraó 50
