Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 11. Dr. Dávid László: Öntözés

141. kép. Altalaj öntözés mélyvezetésű csatorna segítségével

folyóinak vízgyűjtőterületén. Látható, hogy hazánkban az ariditási tényező értéke 0,8—1,5 határok között változik, átlagos értéke 1,1. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy az ország területének nagy részén a természetes vízviszonyok a mezőgazdasági termelés szempontjából nem kielégítőek és így az öntözés indokolt.

Az öntözés, mint láttuk, elsősorban a talaj kívánatos nedvességtartalmát biztosítja, de ezen felül a talaj és földközeli légréteg lehűtésével, a mikroklíma megváltoztatásával, kedvezőbb környezetet teremt a növényzet számára. Továbbá lehetővé teszi a nem kívánatos sók kimosását is a talajból.

Az öntözés megvalósításához szükséges vízhez a természetes felszíni (folyók, kis vízfolyások, tavak, tárolók stb.) és felszín alatti (talajvíz, rétegvíz stb.) vízkészletek hasznosítása révén juthatunk. Mivel a vízkészletek és az öntözési igények között az esetek legnagyobb részében jelentős térbeli, időbeli, mennyiségi és egyre inkább minőségi eltérés is tapasztalható, az öntözés

450