Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 11. Dr. Dávid László: Öntözés
végrehajtása megkívánja a vízkészletek és az öntözési igények folyamatos egyensúlyát. A térbeli, időbeli, mennyiségi és minőségi egyensúly kialakításának eszközei azok a műszaki létesítmények (csatornák, csővezetékek, zsilipek, szivattyútelepek, tárolók stb.), amelyek lehetővé teszik a víz kitermelését, szállítását, szétosztását és a növényhez juttatását. E létesítmények rendszerét — beleértve az öntözött táblát is — öntözőrendszernek nevezzük. Az öntözővíz eljuttatása a növényhez a levegőből, a talaj felszínén és és a felszín alatt történhet. Eszerint beszélhetünk esőztető (139. kép), felületi (140. kép) és altalaj (141. kép) öntözésről. Az esőztető öntözésnél a víz permetezve, cseppek alakjában — az esőhöz hasonlóan — jut a növényzet és talaj felszínére. Felületi öntözésnél a felszín elárasztásával (pl. rizsöntözésnél) vagy a felszínen kisebb-nagyobb barázdákban történő vízvezetéssel nedvesítik a talajt a kívánt mértékben. Altalajöntözésnél a talajvízszint szabályozásával és a kapilláris vízmozgás révén érhető el a talaj szükséges nedvességtartalma. Mindhárom öntözési mód megvalósítása a műszaki berendezések egész sorát igényli. Az öntözés végső célját tekintve a mezőgazdasági termelést szolgáló tevékenység. Eredményes mégis csak a műszaki és az agronómiái szempontok legtökéletesebb összehangolása és a közgazdasági meggondolások messzemenő figyelembevétele esetén lehet. A megvalósításával kapcsolatos műszaki és mezőgazdasági ténykedés összehangolt kutatási, tervezési, építési, üzemelési, szervezési és hatósági tevékenységet kíván meg. Az öntözés megvalósítása tehát igen bonyolult vízügyi műszaki-mezőgazdasági feladat, amely a vízgazdálkodás egészében is jelentős szerepet játszik. 2. Az öntözés fejlődése a földön Az öntözés csaknem olyan régi, mint a mezőgazdasági kultúra. Israelsen szerint az öntözés ősrégi művészet. A civilizáció fejlődése az öntözés fejlődését követte. Az indiai Gulhati véleménye pedig az, hogy az öntözés számos országban olyan régi művészet, mint az emberi civilizáció, ugyanakkor ma az egész világon elterjedt modern tudomány — az emberiség fennmaradásának tudománya. Az öntöző gazdálkodás első nyomai a történelem előtti időkbe nyúlnak vissza. A szárazföldi éghajlat alatt élő földművelő csakhamar rájött arra, hogy víz nélkül nem bírja termését és megélhetését biztosítani. Erre a tapasztalatra 29* 451
