Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

I. Dr. Nagy László: A víz szerepe és jelentősége

heljük. Ilyenkor szervezetünkből szükségletenül sok hasznos oldott anyag is távozik.

Felnőtt ember különösebb testi munka nélkül naponta mintegy 2,6 liter vizet veszít. Ebből átlag 0,6 litert a bőrön át, 0,4 litert pedig a tüdő révén párologtat el a szervezet.

A levegő hőmérséklete és páratartalma azonban lényegesen megváltoztathatja a szervezet vízforgalmát. A száraz, meleg levegő fokozza a vízleadást, a párás levegő pedig akadályozza a hőszabályozás érdekében történő vízleadás mértékét.

Ha fokozott fizikai munkát végzünk, a keletkező belső hő növeli a vízleadást, amely kezdetben nem látható párologtatással, majd verítékezés formájában jelentkezik és elérheti a napi 6 litert is. Az emberi szervezetben — átlag 70 kg-os testsúlyt figyelembe véve — 14 liter olyan víz van, amely a hőszabályozáshoz felhasználható. De ennek pótlás nélküli igénybevétele nem lehetséges, mivel maximálisan 7 liter vízveszteségnél a szervezet már gyakorlatilag ,,kiszárad”.

Túlságos sok víz fogyasztása felhígítja a gyomornedvet, terheli a májat és a szívet, fokozza a vérnyomást és nagy sóveszteséget okoz. Viszont ha kevés vizet fogyasztunk, az ásványi anyagok eltávolítása nehezedik meg. Ennek megfelelően a szervezet vízforgalma és ásványforgalma is szorosan összefügg.

Az ivóvíz, amelyből a vízleadást pótoljuk, vidékenként — különösen sótartalmát tekintve — eltérő tulajdonságú. Mivel az ivóvíz egyben táplálék, ezért a rendszeresen fogyasztott víz minősége, kémiai összetétele a lakosság testi fejlődését, egészségét és munkaképességét jelentékenyen befolyásolja.

Például Bécs város lakosságának fokozódó golyvásodását a múlt szá39