Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 8. Szakváry Jenő: Ipari vízellátás, csatornázás
adataira támaszkodva — egyértelmű törvényszerűség vonható le a főbb félkész- és késztermékek gyártásához tartozó vízigényességre. Természetesen a gyártástechnológia változtatása, a gépesítés növelése, a korszerűbb és értékesebb termékek előállítása, az egyes üzemeken belüli víziüzemi színvonal és fegyelem helyzete, a szennyezések csökkentésére való törekvés, az anyagi lehetőségek változása többé-kevésbé befolyásolja a fajlagos vízigény (m3/tonna, m3/db, m3/m2 stb.) mértékét. Az utóbbi években a gazdaságosságra való fokozott törekvés, az ipari vízgazdálkodásban észlelt egészséges szemléletváltozás egyre inkább előtérbe helyezte a vízzel való fokozott takarékosság szükségességét. A bruttó vízforgalomra, ezen belül a frissvízhasználatokra a fenti tényezők erősen kihatnak, így egészséges jelenségnek tekinthető a termelésnövekedéssel arányosnak feltételezett vízigénynövekedésnek a vártnál valamivel szerényebb mértéke. Az ipar frissvízhasználata az 1950. évi 600 millió m3/évrő! 1970. évre 2100 millió m3/évre, vízújrahasználata 1950. évi 380 millió m3/évről 1970. évre 2850 millió m3/évre, millió m/ér 84. ábra. Az ipari közüzemi vízművektől vásárolt víz mennyiségének változása 1950 és 1970 között 388
