Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 8. Szakváry Jenő: Ipari vízellátás, csatornázás
Szilárd anyagok, valamint gépek és készülékek hűtésekor az elvonandó hőmennyiséget számítjuk ki. A hűtés annál eredményesebb és a hűtővízfogyasztás annál kisebb, minél hidegebb hűtővíz áll rendelkezésre. A víztakarékosság és a vissza- hűtés jobb hatásfoka érdekében előnyös és kívánatos viszont, hogy a hűtővíz minél melegebben hagyja el a hűtőberendezést. Ennek azonban határt szab a befogadó (azon élő víz, ahová a felmelegedett hűtővizet beengedik) megengedhető vízhőmérséklete. Jelenleg 30 °C-nál melegebb víz a befogadóba nem vezethető, mert ez a folyó, vagy tó biológiai életére már káros lehet. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a friss víz hőmérsékletének ismeretében előre meg kell határozni a kimenő hűtővíz kívánt, illetve megengedett hőmérsékletét. Egyenáramú hűtés csak ott engedhető meg, ahol valamely anyagot hirtelen kell lehűteni, mert ennél a módszernél a hűtési effektus kedvezőtlen. Az ellenáramú hűtés kedvezőbb, közvetett hűtésnél mindig ezt alkalmazzák. 106. kép. A hőerőművek sok vizet igényelnek 368
